Ezt konkrétan el akartam küldeni, válaszul erre a cikkre, sajnos a megadott e-mail cím állítólag nem létezik. Hát akkor legyen így, jelezve, hogy a főbírójelöltről ez a véleményem

  Tisztelt Kumin úr!

Elolvastam Indexbeli cikkét, és megértéssel közelítek álláspontjához. Elfogadással csak azért nem, mert egy meglehetősen vitatható álláspontot képvisel. Nevezetesen, hogy az embernek nincs szabad döntési joga, és csak olyan döntést hozhat, amelyet racionális, és mások számára elfogadható érvekkel alá tud támasztani.

Ha belegondolunk, az általános, és titkos választójog semmilyen formában nem követeli ezt meg, és sajnos a médiapolitizálás esetében bátran állíthatjuk, hogy az emberek többsége nem is racionális érvek alapján hoz döntést, amikor a szavazócédulán ikszel. Eklatáns példa a 2008. márciusi népszavazás, amelyen sokan büszkén kijelentették, hogy nem a kérdésre kívánnak válaszolni, hanem valamifajta üzenetet kívánnak kifejezni, függetlenül attól, hogy ezzel (már elnézést) a saját portájukat szarják tele, hiszen egy csöndes sarokban a jobboldali értelmiség is elismeri, hogy co-paymentre szükség van, arra lenne az előre. Ha viszont a jogrend egyik alapkövét, a szavazójogot nem kötjük ilyesmi feltételhez, akkor a felépítményekben ilyen követeléssel előállni meglehetősen inkoherens.

Azért is nehéz ezt a követelést megfogalmazni, mert mi az, hogy mások számára elfogadható? Van-e olyan elvi alap, amely mindenki számára elfogadott, és amelyre rá lehet építeni ezt a követelést? Van-e a politikai, világnézeti spektrumnak olyan stabil pontja, amin keresztül a világot ki lehet forgatni a sarkaiból? Sajnos nincs. Nincs olyan érv, amely garantáltan, és 100%-ban mindenkinek elfogadható lenne. És erre is van egy eklatáns példa: az állami kitüntetések esetében éppen a köztársaság elnöke jelezte, hogy számára teljesen más érvek elfogadhatók, mint a miniszterelnökelőterjesztő számára. A köztársasági elnök úr nem kívánta a jelöltek szakmai múltját értékelni, megvizsgálni, hanem tisztán politikai érvek alapján kívnta a kitüntetést elutasítani. Ennek céljából egészen az alkotmánybíróságig elment, hogy jelezze, a döntéshozónak semmilyen formában nem kell figyelembe vennie semmilyen előterjesztett érvrendszert, dönthet a saját, SZUBJEKTÍV érvrendszere mentén.

Én figyelem a köztársasági elnök uat, és látom, hogy ő a saját világszemléletét garantáltan, és mindenre kiterjedően objektívnek tartja (már a korábbi posztjain is, nem az elnöki hivatalhoz kapcsolódóan). Sajnos senkinek nincs objektív szemlélete, és a kitüntetések kapcsán a köztársasági elnök úr "eljátszotta" azt a lehetőséget, hogy a politikai/szubjektív felhangoktól mentes döntéseket másokon számon kérje.

Miközben jómagam is gyermeki naivitással szeretném a világot egy racionális, és érvekkel alátámasztott, világos, és erkölcsileg jól definiált szabályrendszerben működő, önös érdekektől mentes és jóra törekvő emberek társadalmából álló világgá formálni, mindaközben nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy az emberek gyarlók, az erkölcsök relatívak, a szabályokat pedig szeretjük a saját szánk íze szerint értelmezni. Köztársasági elnök úr a kitüntetések-főbírójelölt párhuzamban az én szememben bizony felmutatta gyarlóságát, erkölcsi relativizmusát és saját szájíze szerinti szabályértelmezését. Ő is csak ember, és ezért megértéssel fogadom álláspontját.

Üdvözlettel: