Itt az Újév első napja: az újévi fogadalmak ideje, és a nagy várakozásoké. Így körülnéztem a gugliban, hogy valami képet farigcsáljak magamnak, hogy s mint áll ezzel e jeles napon netes társadalmunk. Úgy látom, utcahosszal győzött a félvallási dimenzió:

Érdekesség, hogy a „Buddha” kifejezés találata kb. 646 000, tehát kb. épp annyi, mint amennyit a „horoszkóp” szóra dob ki a gugli. Igaz, vannak átfedések.

Nos, tekintettel arra, hogy a társadalom jobbik fele nyilván még az igazak álmát alussza, megkímélem magam a fárasztó agymunkától, az eredmény kiértékelését vegytisztább főkre, ill. a Tisztelt Nagyérdeműre bízom. S hogy mégse maradjunk gondolatok nélkül, ébresztőnek más tollával ékeskedünk:

„Mi lehet egy ilyen fantasztikus siker magyarázata? Nemrég számos francia szociológus és pszichológus kiadott egy könyvet, a Le Retour des astrologues-ot (1971), amelyben bemutatják és elemzik a Francia Közvéleménykutató Intézet adatain alapuló vizsgálatok eredményeit.¹ [...] Mindössze néhány végkövetkeztetést idézek: Edgar Mozin például úgy értelmezi az asztrológia felbukkanását a fiatalok körében, hogy az „a burzsoá társadalom kulturális válságában gyökerezik”. Úgy véli, hogy az ifjúsági kultúrában „az asztrológia része egy új gnózisnak, amely egy új kor, a Vízöntő korának forradalmi koncepcióját tartalmazza”. Az a tény viszont rendkívül fontos, hogy a legnagyobb érdeklődés az asztrológia iránt „nem vidéken található, nem a gazdálkodók vagy a foglalkoztatási szerkezet alsóbb régióiban, hanem a legsűrűbben lakott városi központokban és a tisztviselők körében”.²

A francia szerzők nem ragaszkodtak az asztrológia valláson túli funkciójához, az a felfedezés azonban, hogy az ember élete kapcsolódik asztrális jelenségekhez, új értelmet adott a létezésnek. Az ember többé nem pusztán egy Heidegger és Sartre által leírt névtelen egyed, egy abszurd és értelmetlen világba hajított idegen, aki – Sartre szavai szerint – szabadságra van kárhoztatva, de olyan szabadságra, amelyet saját helyzete korlátoz, és a történelmi pillanat határoz meg. Ehhez képest a horoszkóp új méltóságot tár az ember elé: megmutatja, milyen bensőséges viszonyban van az egész világegyetemmel. Igaz, hogy az életét meghatározza a csillagok mozgása, de ebben a meghatározottságban legalább van valami összehasonlíthatatlan nagyság. Noha az ember végső soron egy láthatatlan zsinegeken és húrokon rángatott báb, mégis az égi világ része. Létezésének kozmikus előre meghatározottságában még így is van valami misztikus: azt jelenti, hogy a világegyetem egy előre elhatározott terv szerint mozog; hogy az emberi élet és történelem valamely mintát követ; és folyamatosan halad valami cél felé. Ez a végső cél titkos és fölötte áll az emberi megértésnek, de legalább értelmet ad a kozmosznak, amelyet a legtöbb tudós a vakszerencse eredményének tekintett; és értelmessé teszi az emberi létezést, amelyről Sartre kijelentette, hogy az de trop, fölösleges. Ez a félvallási dimenzió egyesek szerint a létező vallások fölébe helyezi az asztrológiát, mivel nem foglalja magában az egyik nehéz teológiai problémát sem: egy személyes és személyek fölötti Isten létét, a Teremtés rejtélyét, a gonosz keletkezését és így tovább. Ha az ember követi a horoszkóp utasításait, harmóniában érezheti magát a világegyetemmel, s nem kell törődnie a nehéz, tragikus és megoldhatatlan problémákkal. Ugyanakkor tudatosan vagy öntudatlanul, de elismeri, hogy egy hatalmas, bár felfoghatatlan, kozmikus dráma játszódik körülötte, amelynek része, ilyenformán tehát nem de trop, azaz nem fölösleges.” *