HTML

Törzskocsma

„Még a blogolvasással is nagyon hamar leálltam. ...Szomorú látni, hogy mi jön ki az emberekből, amikor nincs kontroll, amikor nincs rajtuk azonosító szám. Az a fajta indulat, feszültség, indulatosság, felületesség, butaság… Nem járok kocsmába tájékozódni.” (Sólyom László)

Friss topikok

2008.01.01. 11:57 Pantagruel

Félvallási dimenzió

Itt az Újév első napja: az újévi fogadalmak ideje, és a nagy várakozásoké. Így körülnéztem a gugliban, hogy valami képet farigcsáljak magamnak, hogy s mint áll ezzel e jeles napon netes társadalmunk. Úgy látom, utcahosszal győzött a félvallási dimenzió:

A(z) "ezoterika" kifejezés kb. 4 240 000
A(z) "horoszkóp" kifejezés kb. 646 000
A(z) "Tarot" kifejezés kb. 295 000 magyar nyelvű találat

A(z) "Jézus" kifejezés találata kb. 3 900 000
A(z) "Biblia" kifejezés találata kb. 450 000
A(z) "evangélium" kifejezés kb. 28 100 magyar nyelvű találat

A(z) "evolúció" kifejezés kb. 285 000
A(z) "ateista" kifejezés kb. 241 000
A(z) "materialista" kifejezés kb. 71 500
A(z) "racionalista" kifejezés kb. 26 400 magyar nyelvű találat

Érdekesség, hogy aBuddha” kifejezés találata kb. 646 000, tehát kb. épp annyi, mint amennyit a „horoszkóp” szóra dob ki a gugli. Igaz, vannak átfedések.

Nos, tekintettel arra, hogy a társadalom jobbik fele nyilván még az igazak álmát alussza, megkímélem magam a fárasztó agymunkától, az eredmény kiértékelését vegytisztább főkre, ill. a Tisztelt Nagyérdeműre bízom. S hogy mégse maradjunk gondolatok nélkül, ébresztőnek más tollával ékeskedünk:

„Mi lehet egy ilyen fantasztikus siker magyarázata? Nemrég számos francia szociológus és pszichológus kiadott egy könyvet, a Le Retour des astrologues-ot (1971), amelyben bemutatják és elemzik a Francia Közvéleménykutató Intézet adatain alapuló vizsgálatok eredményeit.¹ [...] Mindössze néhány végkövetkeztetést idézek: Edgar Mozin például úgy értelmezi az asztrológia felbukkanását a fiatalok körében, hogy az „a burzsoá társadalom kulturális válságában gyökerezik”. Úgy véli, hogy az ifjúsági kultúrában „az asztrológia része egy új gnózisnak, amely egy új kor, a Vízöntő korának forradalmi koncepcióját tartalmazza”. Az a tény viszont rendkívül fontos, hogy a legnagyobb érdeklődés az asztrológia iránt „nem vidéken található, nem a gazdálkodók vagy a foglalkoztatási szerkezet alsóbb régióiban, hanem a legsűrűbben lakott városi központokban és a tisztviselők körében”.²

A francia szerzők nem ragaszkodtak az asztrológia valláson túli funkciójához, az a felfedezés azonban, hogy az ember élete kapcsolódik asztrális jelenségekhez, új értelmet adott a létezésnek. Az ember többé nem pusztán egy Heidegger és Sartre által leírt névtelen egyed, egy abszurd és értelmetlen világba hajított idegen, aki – Sartre szavai szerint – szabadságra van kárhoztatva, de olyan szabadságra, amelyet saját helyzete korlátoz, és a történelmi pillanat határoz meg. Ehhez képest a horoszkóp új méltóságot tár az ember elé: megmutatja, milyen bensőséges viszonyban van az egész világegyetemmel. Igaz, hogy az életét meghatározza a csillagok mozgása, de ebben a meghatározottságban legalább van valami összehasonlíthatatlan nagyság. Noha az ember végső soron egy láthatatlan zsinegeken és húrokon rángatott báb, mégis az égi világ része. Létezésének kozmikus előre meghatározottságában még így is van valami misztikus: azt jelenti, hogy a világegyetem egy előre elhatározott terv szerint mozog; hogy az emberi élet és történelem valamely mintát követ; és folyamatosan halad valami cél felé. Ez a végső cél titkos és fölötte áll az emberi megértésnek, de legalább értelmet ad a kozmosznak, amelyet a legtöbb tudós a vakszerencse eredményének tekintett; és értelmessé teszi az emberi létezést, amelyről Sartre kijelentette, hogy az de trop, fölösleges. Ez a félvallási dimenzió egyesek szerint a létező vallások fölébe helyezi az asztrológiát, mivel nem foglalja magában az egyik nehéz teológiai problémát sem: egy személyes és személyek fölötti Isten létét, a Teremtés rejtélyét, a gonosz keletkezését és így tovább. Ha az ember követi a horoszkóp utasításait, harmóniában érezheti magát a világegyetemmel, s nem kell törődnie a nehéz, tragikus és megoldhatatlan problémákkal. Ugyanakkor tudatosan vagy öntudatlanul, de elismeri, hogy egy hatalmas, bár felfoghatatlan, kozmikus dráma játszódik körülötte, amelynek része, ilyenformán tehát nem de trop, azaz nem fölösleges.” *


¹ Defrance, Philippe – Fischler, Vlaude – Morin, Edgar és Petrosian, Lena: Le Retour des astrologues. Paris, 1971.
² Tiryakian: Toward the Sociology of Esoteric Culture, 496.

* Eliade, Mircea: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok – Összehasonlító vallástörténeti tanulmányok. Fordította Benedek Mihály. Budapest, Osiris, 2002. 76-77. o.

12 komment

Címkék: vallás okkult


A bejegyzés trackback címe:

https://torzskocsma.blog.hu/api/trackback/id/tr15280782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VIII. Nagyapó 2008.01.01. 15:36:51

Én ennél jóval egyszerűbben fogtam fel a kérdést - mindig azt gondoltam, egyszerűen a jó bulvárosíthatóság a lényeg. Ill. nem is feltétlenül hisznek olyan roppantul ezekben az emberek, hogy komolyan átadják neki magukat, csak megnézik, mert picit titokzatos, meg hátha bejön, ill. témát ad a trécselésekhez.

De fene tudja, ahogy végiggondolok pár ismerősömön, lehet, valóban mélyebb okai is vannak a dolognak.

bugris 2008.01.01. 16:04:20

Kényelem és könnyű fogyaszthatóság. Horoszkópot olvasgatni, vagy egy jóst felkeresni jóval kényelmesebb, mint egy vallás tanításai szerint élni.
Aki üzletszerűen forgalmaz okkult tanokat, az ki is használja ezt, ha sikeres akar lenni. Olyasmi ez, mint a fogyasztószerek. Abból adják el a legtöbbet, amelyik a legkevesebb energiabefektetést, legkevesebb mozgást és legtöbb evést ígéri.
Anélkül, hogy belemennék az igazság és a megismerhetőség kérdéseibe, inkább a kényelemben látom a dolog kulcsát.
Ahogy Nagyapó írja, az egyszerűbb, könnyeben fogyasztható üzenetek miatt a bulvármédia elég jól rá is pörög a témára. Ahogy Győzikéről is gyakrabban hallani ott, mint Vizi E. Szilveszterről.

Pantagruel 2008.01.01. 18:13:53

Ami a bulvárosíthatóságot illeti, egyetértek: magam is hajlok arra, hogy úgy véljem, ez lehet egy kulcsszó. :)

Ezzel együtt ami engem valamelyest meghökkentett, ha nem is ért váratlanul, hogy az „ezoterika” ennyire foglalkoztat „minket”. Ezek szerint se szeri, se száma a jóslással, kártyavetéssel, álomfejtéssel, okkult tanokkal, mágiával foglalkozó oldalaknak.

Ami a csillagjóslással, pontosabban a horoszkópokkal kapcsolatos találatokat illeti, az nem meglepő (csak az „asztrológia” keresőszóra 2 300 000 magyar nyelvű találatot köpött ki a gugli), ugyanakkor nem véletlenül választottam épp ezzel a jelenséggel kapcsolatos idézetet: személyes tapasztalatim teljes mértékben alátámasztják mindazt, amiről szól.

Korábban én sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, hogy az emberkék horoszkópokat olvasgatnak (tegyék! ha kedvük tartja), amikor azonban a szűkebb-tágabb ismeretségi körömben is tapasztaltam, hogy mennyire el tudnak mélyülni teszem azt a Tarot és a horoszkóp rejtelmeiben, már sasolni és kagylózni kezdtem, ha erre „terelődött” a szó – s az derült ki számomra, hogy ez bizony esetükben (tehát bizonyos esetekben) jóval több mint könnyed, gyors és felszínes kikandikálás vagy kacérkodás az okkulttal: sokkal inkább komoly dolog; pláne, ha valaki ezzel keresi a kenyerét. Meg lehet élni ebből.

Refuse/Resist! 2008.01.01. 18:26:08

Részben talán még a mai egyház "elitizálódása" is ok lehet.
Régebben sokkal jobban kielégítette az emberek ezotéria iránti igényét, ma rohamosan háttérbe szorulnak az egyházi bálványimádási gyakorlatok, pl. a szentségek bálványimádásként való alkalmazása: bedobok egy zsetont Istennek, aki ennek hatására automatikusan már küldi is a szolgáltatást cserébe.

bugris 2008.01.01. 18:47:49

Nem hiszem, hogy az egyház(ak) direkt "elitizálódnának" de tény, hogy mára már nem ugyanazok töltik meg a templomokat, mint az 50-es évek előtt. Konkrétan nem mindenki, hanem érezhetően inkább egy magasabb státuszú réteg van erősebben jelen. (Közben azért sokan puffogtatják még az évtizedes tankönyvszövegeket a "nép ópiumáról.")
Valamelyik tv-adón szoktam látni késő este betelefonálós jósműsort. Hát abba érdemes belehallgatni egyszer. És gondolom ez még csak a jéghegy csúcsa. Igaza lehet R/R-nek, az ottani emeltdíjas hívások lehetnek a mai megfelelői a szenteknek bedobott pénzeknek. Gyanítom, lesz még ez a mostaninál is nagyobb biznisz.

Refuse/Resist! 2008.01.01. 19:13:37

Az elitet úgy értettem, hogy most már szinte csak az jár templomba, aki komolyan gondolja, és legalább megpróbálja megélni a mindennapokban is.
A katolikus tanítás is nagyon sokat fejlődött (vagy inkább visszatért a gyökerekhez) az elmúlt 100 évben.
Úgy tudom, a bálványimádás, ellentétben azzal, amit sokan gondolnak, nem az, hogy a faragott bálványt imádom, hanem az, hogy faragok egy bálványt, azzal meghatározott rítusokat végzek, amivel KÉNYSZERÍTEM az adott istent, hogy megtegye az ÉN akaratomat. Számomra ennek megfelelően a szentségeknek van egy kis bálványimádás-íze (de ezen még dolgoznom kell...)

VIII. Nagyapó 2008.01.01. 19:32:59

off

Emlékeim szerint ez nem a bálványimádás volt, hanem a mágia - de lehet, rosszul tudom.

És valami ilyesmi irányból szokták erkölcsileg támadni pl. az agykontrollt és még számos divatos irányzatot - de a karizmatikus irányzatokra is hallottam már hasonlót: a kereszténység alapján ugyanis akkor sem használhatod fel a természetfölöttit a saját céljaidra, ha esetleg amúgy működik a dolog.

on

Pantagruel 2008.01.01. 20:16:01

„Közben azért sokan puffogtatják még az évtizedes tankönyvszövegeket a "nép ópiumáról."”

Igen, ez elég durva; de legalább beszédes, árulkodó, ha valaki él vele. Régis Debray írta egy helyütt, hogy „a vallás nem a nép ópiuma, hanem a gyengék vitaminja” („La religion n'est plus opium du peuple, mais la vitamine du faible”), és ezzel a felismeréssel, mint sokadjára idézett mondattal ma már olyan politológusok tanulmányaiban találkozni, mint Samuel P. Huntington. Ennek a felismerésnek tulajdonképpen nem is kéne írók, szociológusok, celebek mögé bújnia, olyan triviális – mégis professzoroknak kell magyarázni, hogy felérjék ésszel. Kemény.

bugris 2008.01.01. 20:22:15

Ha már a katolikus tanítás a bálványimádásról és a mágiáról szóba került:
lexikon.katolikus.hu/
A két említett szócikk benne van, a spiritizmusig még nem jutottak el ;)

Pascal · http://torzskocsma.blog.hu/ 2008.01.02. 12:14:25

Jómagam is meglepődök azon nem egyszer, mennyire komolyan veszi nem egy illető például a csillagjóslást vagy a kártyát. Elolvasni kíváncsiságból rendben van, de ennyire hinni benne.. sőt van ezek között olyasmi is, amitől konkrét hozadékot nem nagyon remélhet, ufók például. Az ember alapvetően hívő lény (kreacionistáknak: ilyennek teremtetett, evolucionistáknak: ilyenné fejlődött). A keresztény hit - be kell látni, tetszik vagy nem - sokak számára ma nem nyújt túl sokat. A lyuk ott marad, természetes, hogy próbálja valamifajta - tudományosabban hangzó, esetleg több konkrét hasznnal kecsegtető - másfajta dologgal kitöltetni. Bár régen olvastam, de rémlik mintha Mózes népe is pont így járt volna; lehet kőtábla-szerűség kellene megint.

refuse/resist! · http://torzskocsma.blog.hu 2008.01.02. 21:21:05

A bálványimádás ilyen mágiaszerű értelmezésének keresem a forrását, de ez nem is olyan fontos.
Ami a szomorú, az az, hogy az emberben van egy ilyen hajlam, hogy a természetfelettit a saját kis korlátolt hasznára akarja fordítani. Erre tök jó a mai ezotéria.
A kőtábla helyett talán Roger testvér, Böjte Csaba és hasonlók nyújthatnak ma választ.

Pantagruel 2008.01.05. 18:24:43

Az odáig rendben is volna, hogy jó üzlet ilyesmivel kufárkodni, na de hát van nekünk büntető törvénykönyvünk is:

Csalás
208. szakasz
(1) Aki azzal a szándékkal, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, a tények hamis ismertetése vagy elhallgatása révén mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel ráveszi, hogy saját vagyonának vagy más vagyonának a kárára tegyen vagy ne tegyen valamit, pénzbüntetéssel vagy három évig terjedő börtönbüntetéssel büntetendő.

Ha az asztrológia, ill. csillagjóslás, a kártyavetés ugyanolyan babona, hiedelem, vallási képződmény, mint a szenteltvíz, vagy a Szentháromság, akkor akár büntetni is lehetne, nem? :)

Ha én kis fiolákba ülepített szennyvizet palackozok, majd a rák ellenszereként árulom csodagyógyszerként, milyen büntetésre számíthatok? Számíthatok büntetésre? Etikus? Úgy vélem, nem.

Ha ugyanezeket a palackokat megáldom valami isten, ill. filozófiai hipotézis, teszem azt Mithrász nevében, mert mondjuk én vagyok a helyi közösség papja (mint egy haverom, aki leperkált pár tízezer forintot, hogy pappá szenteljék, hogy elkerülje a sorkatonaságot), akkor máris szenteltvíz, ugye, s akkor már nem is közönséges, büntetendő csalásról beszélünk? Hm?

Mert a gyógyuláshoz szükség van még, ugye, a páciens erős hitére, amint az írva vagyon, s ha nem gyógyul meg a szentelt ülepített szennyvíztől, az az ő hitének a gyengesége, vagy épp Mithrász akarja próbára tenni a hűségét.

Azért ez durva nem?