Ez se lesz rövid, de hát nem is kicsit kell elmondani. Olyan TIT/szájbarágó jellegű lesz a poszt, aktuális neveket véletlenül se írok.

Ezt a játékot hárman játsszák (meg egy negyedik)

Ha komámasszony, hol az olló játékot játszunk, akkor egy országban három szereplőnél van pénz:

• a munkásnál (használjuk a populista 'az emberek' kifejezést), aki egy adott terméket előállított, és ezután megkapta a munkabérét
• a tulajdonosnál (használjuk a populista 'tőkés' szót), aki az emberek által megtermelt cuccot eladja a piacon, és kaszálja a profitot; nomeg
• az államnál, aki mindkettejüktől erővel elvesz valamennyit azért, hogy az emberek meg a tőkések által igényelt szolgáltatásokat (rendőrség, nyugdíj, ÁNTSZ, mentőszolgálat, hadsereg, közoktatás stb.) nyújtsa.

Fontos látni, hogy mivel az állam maga nem termel, ezért helyből neki semmi pénze nincs. Bármennyire is másképp látszik elsőre, a sorrend: az emberek meg a tőkések megmondják, hogy milyen szolgáltatás kell nekik az államtól, és csak utána jön az, hogy az állam beszedi a szolgáltatáshoz szükséges pénzt. Ezért felesleges is olyanokkal jönni, hogy szolgáltatáscsökkentés nélkül felszólítjuk az államot, hogy szedjen be kevesebb pénzt.

Ideális esetben az államtól igényelt szolgáltatás pariban van az államnak befizetett pénzzel. Hogy mi ez a pari, meg mit lopnak el, abba csak azért nem érdemes belemenni, mert az elmúlt 18 évben már mindenféle kormány volt, és egyiknél se kellett kevesebb pénz, a korrupciómentes kommunista erkölcs pedig nem közgazdasági kategória, ezt meghagyom az érzelmi politizálóknak.

Tehát ideális esetben pari. Ez egy egyensúly, amit meg lehet többfelé borítani. Például a tőkés túl sokat rak el, az emberek nem kapnak elég munkabért. Ekkor lázadoznak, szakszervezetet hoznak létre, és megy a munkaharc. Például az emberek és a tőkések nem fizetnek be annyit, amennyi szolgáltatást követelnek. Ekkor az állam vagy fityiszt mutat, és akkor utcai harc, meg tüntetés, meg palotafoglalás (ez nem megoldás, ettől nem lesz több pénz, dehát az embereknek joguk van bárkit elkergetni), vagy hitelt vesz fel, hogy az embereknek nyújtott szolgáltatást fedezze. Ez egy csalóka dolog: az emberek jobban élnek, de valójában hitelből, csak ezt a hitelt nem ők veszik fel, hanem az állam. Ha tehát nincs pari, mert az emberek nem fizetnek, de panem et circensis-t követelnek, a politikus pedig nem bírja azt mondani, hogy nincs, akkor az állam hitelt vesz fel, csakúgy mint egy gyár, amelyiknek nincs pénze arra, amit meg akar csinálni.

Honnan van a hitel? Egyrészt odamehet az MNB-hez, akinél a pénzjegynyomdagép kulcsa van, hogy ugyan nyomjon már egy keveset. A független jegybank pedig nyom, ha akar, de meg is kéri az árát, ami viszont rohasztja a termelést, tehát csökkenti a befizetést, tehát növeli a hiteligényt, HA az első hitelt az állam rosszul költi el. Mert ha az állam jó dologra költi a pénzt (utat épít, jobb egészségügyet nyújt, jobb iskolát nyújt stb.), akkor az jobb termelést eredményez(het), amiből többletbefizetésre telik(telhet) az embereknek és a tőkéseknek, amiből az állam nevetve visszafizeti a pénzt az MNB-nek, aki azt jól megrágja és lenyeli, és többé volt hitel, nincs hitel.

Kicsit bonyolítsuk

Na da nem csak az MNB van, és ha az MNB olyan sóher, hogy csak drágán ad hitelt, akkor körbe lehet nézni széles e világon, hogy hátha más olcsóbban ad hitelt. Kimegy a magyar állam a külföldi piacra, és megnézi, hogy lehet-e olcsóbban pénzt kapni. Külföldön csak külföldi pénz van, aminél a hitelfelvétel egy kicsit trükkösebb: az állam felveszi mondjuk euro-ban, de aztán forintban akarja elkölteni, ezért előtte odamegy az MNB-hez, odaadja az euro-t, és kér érte jó magyar forintot, tehát végül forintban veszi fel mégis a hitelt. Visszafizetésnél az állam odamegy az MNB-hez, akinek ad valamennyi forintot, és az MNB megmondja, hogy ezért mennyi euro hitelt hajlandó visszafizetni. És itt van egy csavar: a két időpont között az euro értéke megváltozhatott, tehát egyáltalán nem biztos, hogy ugyanannyi forintért ugyanannyi euro jár. Ha a forint erősödött, akkor az állam jól járt, ha gyengül akkor rosszul. Az árfolyamváltozás kockázat.

Továbbá a magyar állam mondhatja azt is, hogy forintban veszek fel hitelt bárkitól, és a külföldi gondoskodjon a pénze oda-vissza váltásáról, ha ad. Ezt technikailag úgy csinálja, hogy kötvényeket bocsát ki (államkötvény, tágabban állampapír), és aki megveszi, az kap majd valamekkora kamatot rá.

Tehát: ha az államnak több pénz kell, mint amit az emberektől, meg a tőkésektől beszed, akkor hitelt vesz attól, akitól tud. Ha magyaroktól tud felvenni, akkor az OK, ha külföldiektől, akkor vagy az állam, vagy a külföldi hitelező vállalja az árfolyamkockázatot.

Pénzbeszdés

Persze az államot se kell félteni, ha felelős kormány van (vagy már nem jut hitelhez), akkor mégiscsak visszamegy az emberekhez és a tőkésekhez pénzt beszedni, mert a pari jobb, mint a hitel. Ha őszinte, akkor megmondja, hogy nincs, és hogy kell még; vagy, hogy nincs és kevesebbet szolgáltatok; ha meg nem őszinte, akkor olyanokat csinál, mint inflációval nem emeli az SZJA sávhatárokat, addig variálja össze-vissza az adókulcsokat, adóalapokat, amíg talán nem veszi valaki észre, látszólag járulékot csökkent, de közben megemelteti a minimálbért, hogy a befizetett adó összege ne csökkenjen stb. Ilyenre is sok példa van, de ez a poszt most nem erről szól.

Lássuk a magyar rögvalóságot, miért van most válság!

1997

A Bokros-csomag közutálatnak örvendve rendbeteszi az állam pénzigényét: az állam által nyújtott szolgáltatások jobban pariba kerülnek (nem lett teljesen egál) a befizetett pénzzel (persze, hogy közutálat; az emberek szerint a világon mindenhol túl sokat fizetnek az államnak, és túl keveset kapnak érte, Bokros pedig őszintén megmondta, hogy nincs, és többet is szed be, meg kevesebbet is szolgáltat; ez utóbbit tandíjtüntetés meg alkotmánybírósághasználattal részben visszafordították).

1998

Bokros már nincs, választás jön, az állam többet költ, de a költést nem az emberektől szedi be: hitel.

1999-2000

Az állam a pénzbeszedést választja, ami jobb, mint a hitel, de az őszintétlen fajtából: az inflációt hagyja, az SZJA kulcsot nem emeli. Mindegy, a lényeg, hogy az állam ismét kevesebb hiteligénnyel él, még az adósság összege is csökken.

2001-2002

Az állam kétéves költségvetést fogad el, amely már az elfogadáskor negatív elsődleges egyenlegű volt, azaz csak a folyó költségek többek voltak, mint a folyó bevételek, és még ezen felül jött az eddigi hitelek kamata és törlesztése. Lapozzunk felfelé: ez még önmagában nem baj, ha az állam olyanra költi, amiből aztán később több befizetés jön be.

Részben, elméletileg erre is költötte, úgy hívták: Széchenyi-terv. Beválásáról mindenféle elemzések vannak, autópálya kevesebb, élményfürdő több épült belőle, a GDP növekedés nem gyorsult be.

A másik részt azonban lakáshiteltámogatásra költötte. Mivel Magyarországon nincs vagyonadó, főleg lakásra nincs, ezért ez a pénz az állam pénzügyi helyzete szempontjából kidobott pénz. Az emberek semmilyen formában nem fizettek többet be, miután az állami hiteltámogatás segítségével felvették a hitelt. Természetesen az építőipar fellendült, és elvileg több adót fizetett be, de a kettő nem kompenzálta egymást.  A GDP növekedés a 4 év folyamán nem gyorsult, a reálbérek a minimálbéremelés hatására elkezdtek nőni, az emberek jobban éltek, de az állam újra az eladósodás útjára lépett, a GDP 6%-át kitevően (előtte sem volt 0, ez csak a plusz elmozdulás).

2003-2004

Az állam további eladósodásba lépett a 100 napos intézkedéseknek köszönhetően, a GDP még 1%-át kitevően, és ezek a kiadások (sima béremelés) sem voltak eléggé bevételnövelőek. A költségvetés egyenlege továbbra sem pozitív, de 2004-től elindul egy csendes pénzbeszedés, csökken a hiteligény egy kicsit (az adósság összege nő). De ez 2004 nyarán megszakad.

2004-2006

Az állam, csakúgy mint 2000-2001-ben, magától ontani kezdi a szolgáltatásokat, ismét hitelből. A két év alatt újabb, a GDP 3-4%-ára menő hiteligény-növekedés történik. A pénz legalább részben autópályába megy, de a legtöbbje sima béremelés megint. 2001-2006 között az emberek 38%-os reálbéremelésen vannak túl, miközben a GDP ennél kevésbé nő. A különbözetet az állam eladósodása fedezi.

Ki adja a hitelt?

A hitelt többen adják. Először, de kisebb részben, a kormány nyugdíjpénztárakon és életbiztosítókon keresztül mégiscsak pumpolja az emberek pénzét (amit Te befizetsz, abból nagy részben, törvényi kötelezettséggel állampapírt vesznek), csak az adóval szemben itt kamatot is fizet, sőt, vissza is fizeti, hiszen hitel. A nagyobbik részt azonban külföldiek biztosítják a fenti csatornákon. A magyar állam adósságának nagy többsége (70-80%-a) külföldiek kezében van. A külföldiek hitelezték a magyar emberek 38%-os reálbéremelését, autópálya-építését, élményfürdőjét, és új lakását. És ezek közül nagyon kevés képes kitermelni azt a többletet, amiből ezt a hitelt visszafizethejük.

A lakástámogatás

A lakástámogatásnak pedig lett egy mellékhatása: amikor a magyar állam eladósodott 2004-2005-re, akkorra a forinthitel megdrágult mindenkinek, beleértve a bankokat is, akik a lakáshitelt adták. Nem volt jó a buli így, nem harapott rá elég vevő. Viszont a bank is kimehet a világba, és ki is ment: svájci bankok szívesen adtak svájci frankot a magyar bankoknak, akik ennek fedezetével olcsóbb magyar lakáshitelt tudtak adni, mint az államilag támogatott forinthitel.

Az emberek fel is kezdték ezt venni (mára a kihelyezett hitelek 90%-a deviza alapú). Nem került volna sor erre a lépésre, ha 2001-ben nem bolondítják be az embereket, hogy már itt a Kánaán, és mindenkinek jár az új lakás, vagy legalább 2004-re lecsitult volna a kedély. Sajnos a szellem ki a palackból, a béremelésből (amit az állam eladósodás útján adott) futotta, és már az állam is megmondta, hogy az új lakás pedig jár (2003-2004-ben jelentősen visszafogták a lakáshitel-támogatást, de még így is most évi kb. 150 milliárdot fizet ki erre a költségvetés).

2006-2008

Bokros-csomag 2, tkp. őszintén de mégse: ma mindenki tudja, hogy sokat költöttünk, tudja, hogy hitelben úszunk, de számon kéri, hogy ezt miért nem mondták meg neki, miért nem akkor, miért nem úgy, és persze a szolgáltatási igényből nem enged (tandíj ismét, vizitdíj). Az állam hiteligényét 2008 nyaráig soha nem látott szintre sikerült levinni (1995 óta mérik, még a Bokros csomag + 1998-1999 pénzbeszedés után sem álltunk ilyen jól), de a hitel összege immár kimagaslóan magas. Mégpedig nem is csak az államé, hanem a bankrendszeré is, hiszen az emberek új lakását a bankrendszer finanszírozza azon az alapon, hogy az emberek majd visszafizetik a lakáshitelt. És mindketten főleg a külföld felé vannak eladósodva.

2008 ősz, Európa, Izland

Az USA 2007-ben válságba kerül, detto ugyanaz az alapja, mint nálunk: az emberek új lakásokba költöztek tömegesen, mint utóbb kiderült, nem megérdemelt jövedelmeik, valamint államilag támogatott hitelek miatt (a Fannie Mae és Freddie Mac cégek törvényi kötelezettség alapon biztosították fizetésképtelen vevők jelzálogtartozását, akik viszont azért tudtak vevők lenni, mert a FED 1%-ra levitte az alapkamatot). Ez a válság sokáig csak USA válságnak nézett ki, mígnem pár hete az egész begyűrűzött Európába. Európa reagált, egy kivétellel, aki nem is Európa. Izland nem EU tag, nincs euroja (szeretett volna, de persze a gazdasági megkötéseket nem akarta vállalni), és valljuk be, a halászaton túl nincs se ipara, se mezőgazdasága, ehhez képest hihetetlen gazdagok. És most kiderült, hogy semmi másból, mint a külföldiek pénzéből. Izlandon létrehoztak 3 bankot, adtak 1%-kal magasabb kamatot, és beszedték sok holland, brit stb. ember és önkormányzat pénzét (ismerős történet, ugye?), és abból bankoskodtak, nyereséggel. Ebből lett deviza, merthogy Izlandon mindent importálni kell, azt meg csak euroért.

Csakhogy a banki hitelezés megállt, azaz a bankok nem tudtak üzletelni, nem tudták a devizát fosni. És kiderült, hogy Izland sokkal többet költött a bankok nyereségét felhasználva, mint amit a halászat indokolna. A különbözetet suttyomban az állam eladósodásával fedezték, melléje a turizmust fejlesztették, hogy az majd jó lesz bevételnek, de nem lett elég jó, nincs belőle annyi bevétel, amennyire az izlandiak gazdagon kívánnak élni.

Tehát izlandi áru nincs, csak a tőkehal, van még turizmus, de a kettő együtt nem elég, a bankok, amikből az állam élt, pedig becsődöltek. És most Izlandon visszatértek a legelső fejezethez: az embereknél meg a tőkéseknél van pénz, hitel már nincs, az állam az emberek jólétére adósodott el, és akkor az állam adósságát az embereknek most sürgősen vissza kell fizetni. Értsd: még két hét, és nem lesz az élelmiszerboltokban kaja.

2008 ősz, Magyarország

Mint írtam, a magyar állam hiteligénye jelenleg szuperul-hiperül kevés, de meglehetősen eladósodott. Ez a kisebbik baj: a nagyobbik baj, hogy a bankrendszer is devizában eladósodott (deviza-lakáshitelek), és most a bankokról nem hiszik el, hogy majd ezt a devizát vissza tudják fizetni. Persze a bankok mögé még oda tud állni az állam, és nem véletlen, hogy Németország, Franciaország stb. ezt is csinálta. Ezzel jelezte, hogy az ő bankjai minden devizát visszafizetnek (euroban persze könnyebb is, sok hitel euroban van, nincs árfolyamkockázat). De a magyar állam is el van adósodva, és nincs neki miből a bankok mögé állni.

És ezt gondolta valaki végig csütörtökön, és bár az izlandi helyzetnél a mienk fényévekkel jobb (nem a bankrendszerre támaszkodik az állam a hiteleknél; más is van, nem csak tőkehal), Izland bebuktatása meghozta a spekulánsok kedvét. És csak annyit kellett mondania annak a valakinek Londonban, ahonnan nézve az OTP egy balkáni ország valami helyi (nem multitulajdonú) monopolbankja, hogy annak a fizetőképessége bizonytalan, és máris elindult a domino.

Először is, ha az OTP nem tud fizetni, akkor, mivel monopolbank, az államhoz fut. Az állam, mivel szintén le van gatyásodva, bankópréssel fog segíteni, ami higítja a pénzt, ami viszont növeli az inflációt, ami viszont rontja a forint árfolyamát. Ehhez még tedd hozzá, hogy a politikai helyzet szerint az ellenzék a 2000-2001-es forgatókönyvvel házal, és kisebbségi kormány van, és van olyan, hogy a kormányt le lehet népszavazni (lásd ír EU-népszavazás). Na ez így együtt minden befektetőnek elég.

Ha tehát az árfolyam rosszabb lesz, az a külföldi befektető, aki 8-9%-os hozamra állampapírt vett, az többet veszít az árfolyamváltozáson, tehát nem éri meg neki állampapírt tartani. Ezért az állampapírt eladták, a forintot pedig eurora konvertálták. Természetesen ez gyöngítette a forintot (önbeteljesítés), ami egy spirálban felment 272-ig. A kiinduló gondolat az OTP volt, a kormányfő, MNB elnök, mindenki kiállt, hogy dehogy, az OTP stabil, az államnak van pénze, tessék csak minket békén hagyni. Pénteken hitték is, nem is, valamint jött a hétfő, éppen mindenki jobb lábbal kelt fel, és leszálltak rólunk. Szerdára azonban több dolog is történt: a nemzetköz megint beszart, a magyar bankrendszer pedig elkezdett kimászni a hiteltartozásokból: megszüntetik a deviza-lakáshitelt. Ez hosszú távon rendben is van, de van itt egy számszaki bibi. Kis kitérő, aztán zárás.

A devizahitel a banknál

Tegyük fel, hogy Gipsz Jakab 2006-ban felvette a lakáshitelt. A bank elment Svájcba, kikérte a svájci frankot, majd hazajött, odaadta Gipsz Jakabnak a forintot. De persze a svájci frankot nem rakta be a páncélba, hanem elkezdett vele játszani, ide-oda konvertálta, magasabb kamatra tette (a svájci frank alacsonyan kamatozott). Tehát nála általában nincs svájci frank, ha törleszteni kell, majd a szükséges részt bekonvertálja, és visszafizeti a svájci banknak.

Idén azonban a svájci frank kamata és árfolyama is erősödött. Tehát amikor Gipsz Jakab visszafizeti a törlesztést, akkor az OTPnek több pénzt kell költenie, hogy a saját svájci frank törlesztését megtegye. Hiába emeli Gipsz Jakab törlesztőrészletét, az forintban van, és ha a forint gyengül (lásd az előző spkulációt), akkor az üzlet még így is veszteséges lesz neki, illetve nő annak a kockázata, hogy Gipsz Jakab nem tud majd fizetni. Hiába lesz a nemfizetés után az OTP-nek lakása, ez valahogy az USA-ban se jött be, ott is rengeteg lakása van a csődbe ment bankoknak, de azt nem fogadják el hiteltörlesztésnek.

Azaz az a kockázat, hogy az OTP mégiscsak fizetésképtelen lesz, valamennyivel megnőtt a gyengébb forint és az erősebb frankárfolyam miatt.

Ma

Ezért aztán ma a svájci frank elfogyott a hazai bankoknál, nem ad senki már ilyen hitelt magyar banknak. Az OTP azt állítja, hogy 2009 végéig így is ki tudja majd fizetni a tartozásait a svjáciak felé, ezt vagy hiszik a befektetők, vagy nem, most inkább nem. A forint ismét gyengül, az MNB pedig szükségintézkedéseket vezet be, hogy az állampapírpiac megint életre keljen (ez azért kell, mert ha nem kel életre, akkor a következő aukción nem lesz vevő, nem lesz, aki hitelezze a magyar államadósságot, és akkor Izland).

Holnap

Az állam egyelőre racionálisan azt teszi, hogy a hiteligényét megpróbálja a nullára csökkenteni. Ha nem kell hitel, akkor ezzel nem lehet zsarolni, akkor fütyülhet az állampapír-aukciókra. Még mindig ne felejtsük, ezt a hitelt az állam nekünk vette fel, 2001-2006 között, három kormányon át, és 2006 óta már vágja vissza (igen, közutálat mentén). Ez rövidtávú megoldás, viszont a helyzet nagyon szükségnek néz ki.

A továbbiakra nézve pedig az embereknek meg a tőkéseknek el kellene gondolkodnia, hogy mennyi szolgáltatást várnak az államtól, és azért mennyit fizetnek. Mert ingyen ebéd nincs, ha az államot pumpoljuk, az általa felvett hitelt akkor is nekünk kell visszafizetni. Persze ebben, hogy erre az emberek meg a tőkések rájönnek, nem hiszek, de legalább utópiának szép.