Törzskocsma

Ez se lesz rövid, de hát nem is kicsit kell elmondani. Olyan TIT/szájbarágó jellegű lesz a poszt, aktuális neveket véletlenül se írok.

Ezt a játékot hárman játsszák (meg egy negyedik)

Ha komámasszony, hol az olló játékot játszunk, akkor egy országban három szereplőnél van pénz:

• a munkásnál (használjuk a populista 'az emberek' kifejezést), aki egy adott terméket előállított, és ezután megkapta a munkabérét
• a tulajdonosnál (használjuk a populista 'tőkés' szót), aki az emberek által megtermelt cuccot eladja a piacon, és kaszálja a profitot; nomeg
• az államnál, aki mindkettejüktől erővel elvesz valamennyit azért, hogy az emberek meg a tőkések által igényelt szolgáltatásokat (rendőrség, nyugdíj, ÁNTSZ, mentőszolgálat, hadsereg, közoktatás stb.) nyújtsa.

Fontos látni, hogy mivel az állam maga nem termel, ezért helyből neki semmi pénze nincs. Bármennyire is másképp látszik elsőre, a sorrend: az emberek meg a tőkések megmondják, hogy milyen szolgáltatás kell nekik az államtól, és csak utána jön az, hogy az állam beszedi a szolgáltatáshoz szükséges pénzt. Ezért felesleges is olyanokkal jönni, hogy szolgáltatáscsökkentés nélkül felszólítjuk az államot, hogy szedjen be kevesebb pénzt.

Sólyom László nem megy el a nemzeti csúcsra, mert 'nem így működik az állam'.

Már nem egyszer jeleztem, hogy az az én egyetlen bajom Sólyommal, hogy ül a jogelméleti elefántcsonttornyában, és onnan idealisztikus ítéletekkel bombázza a konkrét, nem elméleti Magyarországot. Vannak esetek, amikor ezeket egyszerűen hibásnak tartom (pl. személyi szám), de ez a mostani nyilatkozata kifejezetten káros.

Ismét leírom: léteznek egyedi helyzetek, amelyek egyedi megoldásokat kívánnak. A magyar közjogi helyzet olyan, hogy a kétharmados törvények rendszere miatt lehetetlen érdemi változást elérni a berendezkedésben (kérdezzük meg: ez normális államműködés?), az alkotmánybíróság gyakorlata és a népszavazás ilyen tágra vett értelmezése pedig korlátlan obstrukciót tesz lehetővé (kérdezzük meg: ez normális államműködés?). A parlamentarizmus mint rendszer ezekkel a feltételekkel megbukott, a FIDESZ is a kétharmadra (alkotmányos diktatúra, 'működik a parlament az ellenzék nélkül is') hajt, mert tudja, hogy anélkül semmi.

A magyar ember még az írnél, meg a hollandnál is jobban azt képzeli, hogy neki annyi a dolga, hogy valamely pártot istenítse, a többit meg gyalázza, ahol éri, beleértve nem csak a vezetőjét, de összes szimpatizánsát, és minden gondolatát, függetlenül attól, hogy egyébként az értelmes-e vagy sem. Magyarországon mindenki azzal kezdi a beszélgetést: 'Képzeld az a hülye X politikus, már megint...', és kész, az már nem is érdekes, hogy mit mondott. Minden tankönyvet figyelmen kívül hagyva Magyarország első számú feladata, hogy bármilyen áron megmutassa az embereknek, hogy nem ez a végletekig kiélezett szembenállás a működés alapja. A kormány nyilván sok mindent megtehet, de nem véletlen, hogy Simor András MNB elnök, aki pedig kényesen ügyel függetlenségére, mégis társmeghívó volt a frakcióvezetők ülésén pénteken. Ugyanő a megbeszélés után annyit mondott: 'Ha ugyanaz folytatódik a szobán kívül, mint ami odabent volt, akkor Magyarország megváltozik.'.

Sólyom László ezt a kényszert nem érti, nem érzi, a tankönyvekben bújkál, és joglméleti ítéleteket hirdet, melyek nem segítenek a fenti ördögi körből kilépni (azt, hogy Orbán direkt ismét szembenállásra használja a dolgot, csak hab a tortán). Magyarország ismét nem előre megy.

Két értelmes ember végre közli az álláspontját, világosan, érthetően, lehet látni, hogy mi a különbség, lehet eldönteni, hogy melyiket támogatod (a neveket megmásítottam, szerintem mindegy, ki mondta, az a lényeg, hogy mit mondott):

Kapa szerint megérett az idő egy hosszú távú, pragmatikus alapú konszenzusra a politikai szereplők, a gazdaság és a társadalom képviselői között, melynek sikere csakis a politikai elit józanságán múlik. Amennyiben ezt nem történik meg, stagnálás vár a magyar gazdaságra. Szlovákia példája azt mutatja, hogy társadalmi konszenzus nélkül is végrehajthatóak alapvető reformok, ezt a lehetőséget azonban Magyarországgal kapcsolatban Kapa kétségbe vonta. Kijelentette: nem másolhatjuk le a nyugati rendszert, az állam szerepének rendbetétele nélkül nem tudunk tovább lépni.

Pepe azonban úgy vélte, bizonyos reformelemeknél nem lehet társadalmi konszenzusra jutni. Csak abban értett egyet Kapával, hogy fogy a reformok megvalósítására fordítható idő, de Pepe szerint éppen ezért nem várhatunk a társadalmi konszenzusra, az egészségügyi reformot például már 13 éve végre kellett volna hajtani - tette hozzá.

 

Az én személyes támogatásom Pepéé, a szlovák példa nekem elég, nem vágyom huszonhetedik speciális magyar útra (a kínai és kubai harmadik utas szocializmus mintájára).

Az MDF és a Tisztelet Társasága megszakította a kapcsolatot, képviselőjüket kilépésre szólította fel Schmuck Andor. Tekintve, hogy az MDF FIDESZ általi megszállása Almássyn keresztül nem sikerült, az MDF ellenzéki pozícióját (annak látszatát) azonban fenn kell tartani, az SZDSZ pedig nem nagyon kezelhető; teljesen logikus, hogy az MSZP szép sorban, darabonként próbálja kimazsolázni a hiányzó pár képviselőt a többséghez. Most megint van még egy. Ki lesz a következő, és hogyan fog átállni?

Erről beszélünk:

Meg erről.

(A portfolio pár nap után tudtommal átteszi fizetősbe, úgyhogy a lead, összefoglalónak: "A második negyedévben (szezonálisan igazítva) mindössze 2.5 százalékos volt az államháztartás GDP-arányos finanszírozási igénye, ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a deficit nem csupán a konvergenciaprogramban szereplő 4.3 százaléknál, hanem a mostani hivatalos kormányzati prognózisnál (3.8%) is jelentősen jobb lehet. 1995 óta, amióta ilyen adat a rendelkezésre áll, ilyen alacsonyan nem állt a mutató.")

Véreim/Polgrátársak/Barátaim/Hölgyeim és Uraim! Nem tűrhető, hogy egyes magyarok más magyarokat kirekesztenek, megkülönböztetnek! Mutassuk meg, hogy össze tudunk fogni! Mindenki jöjjön el!

Illetve, kérjük, hogy az alábbiak ne jöjjenek:

- ...

X.Y. előadásában egy új, átfogó "országvízió" kidolgozását is szorgalmazta: gyógyvizeinek köszönhetően Magyarország szerinte jó eséllyel válhatna az "Európai Unió nyugdíjasainak rekreációs paradicsomává".

Ezt az ideát én sokat hallgattam az évtized elején. És tényleg, sok német nyugdíjas járt Hévízre, és más helyekre. A Széchenyi-terv rengeteg élményfürdőt is épített, és a német nyugídjasok el is kezdtek jönni.

2004-ben a német egészségbiztosítás kivette a támogatott kezelések közül a gyógyfürdői szolgáltatásokat. 2005-től a német nyugdíjasok folyama elapadt, támogatás nélkül már nem éri meg nekik, nem jönnek, hiába volt akármilyen jó tapasztalatuk. Élményfürdőink a magyar vendégekre vannak utalva, ha szerencséjük van, akkor megélnek, de ennél semmi több. Az angol nyugdíjasok Máltára járnak, a németek Gran Canariara, ha meg tényleg betegek, akkor otthon kezeltetik magukat.

Kérem, kérem, 2008-ban ne melegítsük fel ezt a tervet, egyszer megpróbáltuk, nem jött be. Próbáljunk geotermikus energiát, csináljunk mesterséges gejzírt, de több gyógyfürdőt ne!

Ebbe én még bele se gondoltam. Innentől legalábbis vitaalap lehet, hogy a magyar közbeszédet és gondolkodást uraló "nem ezt ígérte", "társadalmi egyezség, új többség kell" talán nem is axiomatikusan igaz, úgy értem, nem is biztos, hogy az ország boldogulásának arra van az előre. Még töprengek rajta, illetve rágjuk egy kicsit.

Respect.

Nyilván ezt is bérencek írták, fizetett hirdetés ez, mert azoknak a keze idáig is elér, valamint azoknak semmi se drága, hogy a szent alkotmányos népítéletet bemocskolják.

Vagy csak egyszerűen kívülről világosabban látni a problémát.

Ki tudja, hol az igazság? Mindenkinek is igaza van, meg senkinek sem. Merre jutunk előbbre?

A blog méltánytalanul elhanyagolt zenei rovatához hadd nyúljak vissza ma az évforduló alkalmával.

Mindenféle külön politikai üzenet nélkül, csak a nosztalgia kedvéért. Aztán mindenki érezze azt, amit két éve érzett, ha jót azt, ha nem jót akkor azt, ha dühöt, ha félelmet, ha feszültséget, ha reményt, ha csalódottságot, ha kárörömöt, ha lemondást, ha felszabadultságot, vagy bármi mást, akkor azt.

..... Októberre, volt a film címe. Ebben van a végefelé egy trükk: az oroszok kilőnek egy torpedót, mire a kapitány azt parancsolja: teljes gőzzel a torpedó felé! Senki nem érti, egyértelmű, hogy össze fognak találkozni. A találkozáskor a torpedó azonban nem robban, hanem továbbmegy, és később, ártalmatlanul robban.

A torpedót ugyanis az oroszok időzítették a Vörös Október helyzetének megfelelően. Ha egyhelyben marad vagy megpróbál menekülni, akkor az élesített torpedó eltalálta volna, így, elébe menve azonban hatástalan maradt az egész.

Nem mintha hinnék abban, hogy Gyurcsány túléli az egészet, de az, hogy hétfőre megkérte a parlamenti feloszlatási szavazást, ezt a jelenetet juttatta az eszembe. Az ellenzéknek van még mit tanulnia taktikából. És persze a kisördög motoszkál bennem, hogy az MDF nem is véletlenül erőltette ezt ilyen gyorsan (az én logikám szerint ez a lehallgatási botrány is ebbe az irányba mutat).

Most már itt az ideje, hogy végiggondolja mindenki, mit is akar.

Legyen a kiindulási pontunk Szlovákia, melyben Dzurinda két ciklust végigcsinálva, az elsőt inkább csak kihúzva, de a másodikban reformálva rendesen, láthatóan jó irányba állította Szlovákiát (Fico pedig most rontja el, de ez csak kb. két év múlva fog látszani). Legyen még a másik kiindulási pontunk (axiománk), hogy a költségvetési központosítás mértékét csökkenteni kell, az embereknél maradjon több pénz, elvégre nem a szocializmust építjük.

Nos, visszatérve az előző posztra, megállapíthatjuk, hogy kisebb zavar támadt a gépezetben. A balos fórumok közönsége Schmitt Pál fejét kívánja, miközben például az mszp.hu véleményrovata már megengedőbb, a sportért felelős Gyenesei miniszterrel egyetemben. Talán nem esett le a tantusz a minden kormánypárti megmondóember fejében?
Hogy történhetett ez meg?

Nagy bánatunkra a fanyalgás és a másikramutogatás sem olimpiai sportág, így ezekben a számokban csak magunkat tudjuk szórakoztatni. Az elmúlt két hétben nem akadt sporthír heveny politikai kommentárok nélkül. Miután az olimpiai csapat a közvélemény várakozása alatt teljesített, megy is már a bűnbakkeresés.
Különböző fórumokon az alábbi felelősöket említették leggyakrabban:

Ugye a BKV paraméterkönyvet egy éve csinálják, ebből 11 hónapig mindenki ekézte, hogy mennyire szakmaiatlanul csinálták. De végre, végre bevontak mindenkit, mindenki hozzászólhatott, mindenki véleményt alkothatott, és most már a Zindex is támogatólag írja, hogy csak tanuljuk, tanuljuk az új tömegközlekedést.

És én el is fogadom, hogy ez most jó lett, mert én már csak ilyen vagyok, naiv és mindent elhiszek. Bezzeg a budafokiak! Szerintük elbaszták, és akkor most tiltakoznak. Nem azért ragadtam billentyűzetet, hogy most jól megmondjam, hogy igazuk van-e, vagy sem, credom, hogy mindenkinek igaza van ("neked IS, fiam"). Hanem csak azért, hogy rámutassak, nincs olyan, amit ne lehetne rossznak kikiáltani, ami mindenkinek jó lenne.

Arról viszont van véleményem, hogy ilyenkor helyes dolog-e tiltakozni, népszavazásra rohanni, megvédeni; azaz elgáncsolni, megakadályozni, lehetetlenné tenni (vegyük észre, hogy nincs Budafokon alternatív javaslat, csak ellenállás; és márciusban is ez a blog adta a kevés alternatív tandíjjavaslat egyikét, nem a pártok). A véleményem pedig az, hogy sokkal könnyebb (kevesebb energia, tudás, idő) elgáncsolni, megakadályozni, lehetetlenné tenni, mint változtatni, építeni, jobbá tenni; és éppen ezért a gáncsolást nem szabad egyenrangú eszköznek elfogadni az építéssel szemben. Ha elgáncsolni ugyanúgy lehet, mint építeni, akkor a könnyebb ellenállás irányába megy a nép, lenépszavaz bármit, hiszen milyen buli az (aktuális: gyöngyösi gumigyár). A magyar jogrendet sajnos 1989-ben sikerült gáncsoskodóra kiépíteni ('behogy túlhatalma legyen valakinek is, még féket, még ellensúlyt!'), úgyhogy csak egy eszöz marad: az ilyen gáncsoskodásokról leszokás, leszoktatás, közhangulattal.

Ne hagyd, ne támogasd, hogy bárki bármilyen döntést felelősség vállalása nélkül elgáncsoljon, lehetetlenné tegyen!  Minden döntésnek vannak ellenzői, és ha hagyjuk, minden döntést el fog valaki gáncsolni. Jussunk valamerre! Menjünk már valahová, aztán ha rossz helyre jutunk, korrigáljunk, de ne maradjunk egyhelyben azzal a felkiáltással, hogy 'biztos rossz lesz, ne csináljuk'!

Lépjünk, az isten szerelmére!

Börtönbe azokkal, akik ellopják. Börtönbe soktízezer embert, akik minden állami építkezésen ezt csinálják? Talán mégis a kivitelező lopja a legtöbbet, de még neki se a vezetői, hanem a jómunkásemberek? Mennyit lophatnak ki a metro4-ből? Hogy fog ez a népi játék (népszokás, hö-hö) megszűnni?

Szégyentől vöröslő arccal bevallom, rendszeres olvasója vagyok a nemrég beindult Napi Borzasztó Szóvicc blognak. Így a nyári punnyadás közben ennél komolyabb dolgokat nem is olvasok.

Hogy merüljetek velem e szellemi pöcegödörbe, meg is osztok veletek pár általam kreált rettenetes képviccet (ehh, ha lehet egyáltalán annak nevezni).

Nem olyan könnyű a magyar munkást olcsóbb románra cserélni. Csak lenne belőle!

Itt vannak ezek a jó kis szófordulatok, hogy 'elhagyni a Kádár-rendszer örökségét', 'felelősen és önállóan gondolkodó és cselekvő állampolgárokká válni', 'lebontani az állami paternalizmust', 'csökkenteni az államháztartás központosítását, többet hagyni az embereknél' stb. Ezek mind azt az egy központi fordulatot járják körbe, amit 1988-1989-1990-ben elhatároztunk, nevezetesen, hogy köszönjük szépen a szocializmust, elég volt, nem volt jó, inkább kérünk kapitalista életet, jelentsen bármit is az.

A szocialista életet megélték a harmincon túliak, az eredeti kapitalista Magyarországot viszont ma már konkrétan senki nem tudja visszaadni (Fejtő Ferenc is meghalt, isten nyugosztalja). Tulajdonképpen nincs ember Magyarországon, aki ne csak közvetett élményekből mondaná, hogy milyen is lenne a jó kapitalista Magyarország.

Én se a tutit akarom megmondani, de egy példán keresztül felvázolok egy kézzelfogható szituációt, ahol jól látszik, mi is lenne az a különbség, amire úgy igazán vágyunk. Ez a szituáció a kifli, annak gyártásával, árusításával, vásárlásával, megevésével (itt be is fejezzük a körforgást).

Jó kis kocsmai tippversenyt hirdetek. Itt van a szlovák eurocsatlakozás, megvan az átváltási arányuk (30,126Kr/euro). Valamikor, egyszer mi is csatlakozunk majd. Tegye meg mindenki a tétjét: mennyi lesz a forint átváltási árfolyama? A Google-szerverek majd megőrzik ezt a posztot is, kikapáljuk és megnézzük, ki látott a jövőbe. Indokolni lehet, de nem muszáj.

Az én tippem: 203,64Ft/euro, mert ugyanúgy felerősödünk, mint a szlovákok, csehek, lengyelek.

Most olvasom, hogy Barsiné Pataki Etelka előterjeszésében a FIDESZ hároméves költségvetést javasol 2011-ig (ha jól olvasom, akkor tehát 2009-2011). Még nem tudom, hogy a javaslattevő szerint mi legyen ebben a hároméves költségvetésben, így azon nem morfondírozhatok, hogy ez jó lesz-e Magyarországnak, tehát felteszem, hogy amit javasolnak, az jó lesz. De vajon miért lesz ez jó a FIDESZ-nek (merthogy a kormányszóvivő csak hümmögött, amikor erről kérdezték)? Összerakok egy puzzle-t, az alábbi darabokból:

• A FIDESZ, teljes joggal, arra számít, hogy 2010-ben nyer
• Azért biztos, ami biztos, 2010-ig is be kellene biztosítani, hogy a kormány ne költhessen túl sokat a nép megnyerésére (a lepény hal először, a reményhal meg utoljára a kétharmadért)
• Orbán Viktor kijelentette, hogy az első két évben (ez lenne 2010-2011) továbbra is meg kell szorítani

Azaz, ha sikerülne beszorítani a kormányt 3 évre még egy további megszorító csomagba, akkor 2010 előtt az jó lesz arra, hogy a nép nehogy megszeresse az MSZP-t, utána meg lehet mutogatni, hogy ezt a csomagot még a szocialisták rakták a FIDESZ nyakába, de utána aztán 2012-től jön a Kánaán.

És akkor a politikai marketingnek is adva, mindezt az EU elnökségre való felkészülés nemzeti színű szalaggal átkötött 1kg-os, fehér búzából készült, tálcán átnyújtott kenyerébe sütve tálalják.

Ez az ötlet még így is sokkal jobb, mint az ÁFA-csökkentés volt, és többet éremelne, mint Barsiné Pataki Etelkát, meg a nyári szünetet.

Update: írás közben elfelejtettem bevenni azt az izé gyógyszert, ami a memóriára hat,  úgyhogy a szenilitás jegyében Barsinéhoz kötöttem az ügyet, elnézést. A sajtótájékoztatón valójában Pelczné Gáll Ildikó ült. SZVSZ még nála is többet ér dolog.

Szerintem a mostani gazdasági világválságért a statisztikusok a hibásak. Hidd el. Ha nem hiszed, akkor elmondom, miért.

Rövid közlemény jelent meg ma a Bombagyáron:

Lekapcsolták a Kuruc.info főszerverét

Ideiglenesen beérett a cionista vetés. A sok száz ellenünk irányuló feljelentés egyikét nem tudtuk idejében hárítani, így meghozta akártékony és deviáns kisebbségek által óhajtott eredményt: 2008. július 4-én, pénteken, magyarországi idő szerint délután 3 órakor bírói ítélet nélkül lekapcsolták a Kuruc.info főszerverét.
(...)
A Kuruc.info hírportál szerkesztősége

Egyik szemünk sír, a másik meg nevet.
A kuruc.info egyrészt ugyanis megkerülhetetlen viszonyítási pont (volt?). Például egy-egy molotov-koktélos vagy összeverős akció után a kuruc véleményéből mindig gyorsan meg lehetett tudni,  valóban velük kapcsolatban lévő szélsőjobbos csoport állhat-e az akció mögött. Sokat elmond az is, kit szeretnek, kit nem, ki van ilyen-olyan kapcsolatban, vagy éppen fasírtban a radikáljobbal.
Azért szomorúak ne legyünk. A kuruc.info a magyar közélet talán legnagyobb kútmérgezője. Adatkezelési politikájuk (ehh, minő eufemizmus) pedig minden jóérzésű embert felháborít, függetlenül attól, mit gondolunk az aktuális célszemélyről.

Magam viszont nem hiszek a kuruc.info végleges eltűnésében. Azt sem hittem volna, hogy mostani formájában be fog zárni.

Nagy szolgálatot tesznek ugyanis a hatalomnak. Mi más bizonyíthatná jobban a terjedő náciveszélyt, ami ugye úgy kell a kormánypárt(ok)nak, mint egy falat kenyér. Sokan gondolják is, hogy szolgálati háttér is van az oldal működtetése mögött.
De ne legyünk egyoldalúak, az ellenzék is örülhet nekik. Az a hangnem ahogy a (parlamenti) ellenzékről és politikusairól írnak nap mint nap, állandóan felmutatható bizonyítékot szolgáltat nekik arra, hogy szó sincsen össszekacsintásról. A szélsőjobb napi zsideszezése többet ér minden elhatárolódásnál.

Hogy hány olvasó vagy ellendrukker bánkódik vagy örül most éppen, nem tudom, de a visszhangokból nyilván ki fog derülni. De se a bánat, sem az öröm nem lesz hosszú életű, ez elég biztosnak látszik. Hamarosan viszont fogjuk látni újra a kuruc.infot, valamilyen más formában. Mert úgy tűnik, igény lenne rá.

A Reakció utolsó nyomtatott számában megjelent írás, és az arra érkezett hozzászólások szülték az Árokásó blogot.

A két oldalról átkiabáló megmondóemberek egymást erősítő indulata és hisztériafaktora garanciája lehet a blog hosszú és sikeres működésének.

Ha elegetek van a gyűlölet- és hisztériakeltésből, vagy éppen ellenkezőleg, szórakoztatónak tartjátok e cirkuszt, gyertek és olvassátok, szóljatok hozzá, hívjátok fel a figyelmet az árok bármely partján észlelt, erőteljes kapavágásokkal dolgozó földmunkásokra.