Csak a magam számára akkor rögzítem, hogy vasárnap hogyan is fogok szavazni és miért. Azokat az érveket gyűjtöm össze s rágom meg, amik az agyamig is elértek, ami csak a fülemig jutott, azokat ugranám.

Először is nekem minden kérdés ugyanarról szól (co-payment), tehát egyformán fogok szavazni. (hacsak alább nem jön ki más). Lehetett is volna egyetlen kérdés: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a közszolgáltatásokat ezentúl is kizárólag a közös kalapból (adóból) finanszírozzuk?", és akkor legalább a papírszínes-összeesküvés-lánclevelet megspóroltuk volna. Így négy lehetőségem van: igen, nem megyek el, érvénytelen, nem. Vegyük sorra:

Igen

Igen, mert a dolog zavaros, háttértanulmány nélkül készült. Ha most ezt eltöröljük, akkor leülhetünk megbeszélni, hogy mi legyen. Igen, mert az egész rendszer nem kielégítő, a hollandoknak se jobb (egészségügy). Igen, mert ettől közvetlenül nem fog javulni az oktatás szívonala (tandíj).

Nekem volt szerencsém mindenféle eseti kapcsolatokon keresztül időről-időre egy kis bepillantást nyerni a magyar egészségügy menedzsment oldalába. Az elmúlt 18 évben az egyészségügyi szakma nem termelt ki magától magából semmit. Egyáltalán semmilyen érdeke nem fűződött a rendszer megváltoztatásához, miért is lépett volna. Én a saját tapasztalataim alapján a legnagyobb parasztvakításnak tartom a szakmára hivatkozást. Minden, az ügyben felhozható, más érv meghallgatása mellett is példaértékűnek tartom, hogy a kórházkapacitások átszervezésekor a szakma a létező legegyszerűbben bedugta a fejét a homokba. Az sem érdekel, ha csak politikai nyomásra tette ezt, az is azt jelenti, hogy nincs önálló szakmai hozzáadott érték. Ha meg a politikusok beszélik meg, hogy milyen legyen a rendszer, akkor meg ugyanott vagyunk, mint két éve, mint 1998-ban, mint 18 éve mindig. Kritikából, meg "mit ne csináljunk"-ból már tele a padlás, én ezt továbbá nem támogatom. A rossz döntés is jobb, mint nem dönteni.

Az oktatási rendszert nincs szerencsém ennyire ismerni, úgyhogy csak a fenti általános co-payment elv, és az európai többség alapján gondolom, hogy nem olyan rossz dolog, amit el kell utasítani.

Szóval igen - nem (hacsak a tandíjra nem minden más rosszabb)

Nem megyek el

Nem megyek el, mert mind az igen, mind a nem valakinek a szekerét tolja, és ennek így semmi értelme. Nem megyek el, mert ezek nem érdemi kérdések. Nem megyek el, mert ez nem rendes népszavazás, nem asszisztálok az intézmény lejáratásához.

Kedvem volna eszerint (nem) lépni, mert számomra nagyon is szimpatikus érvek ezek. De. Valahol egy elefántcsonttoronynak érzem. Ha már mindenki beletörődött, hogy ezt a játékot lejátsszuk, akkor hülyeség kimaradni. Leélhetem az életem azzal, hogy alámerülök, és kibekkelem, de az nem én vagyok, és kb. úgy néz ki, mint amikor Kis János kieszi a gazdag embert a vagyonából a lánya esküvőjén.

Nem nem megyek el.

Érvénytelent szavazok

Érvénytelent szavazok, mert még a távolmaradást is felhasználnák a maguk igazára. Érvénytelent szavazok, mert aktívan meg kell mondani, hogy az egész egy nagy faszság. Ha elég érvénytelen van, talán elkezdenek gondolkodni.

Sajnos a pártok napi rutinként ugorják az érvénytelen helyzeteket, kétharmados törvény módosításáról ne is álmodjunk, frakciók bármikor ki-be vonulgatnak (nemcsak a parlamentben, most pl. a fővárosban, de az összes bizottságban is). Ebben a szavazásban meg speciálisan semmi értelme, hiszen az érvénytelen általában tartalmilag képes bénítani (lásd MTV elnök), vagy legalább azt jelezni, de itt egyértelműen a nemekkel esik egy kategóriába, hiszen csak az igenek száma az érdekes, még a részvételi arány sem. Akár megvannak az igenek, akár nincsenek, az érvénytelenekre egy árva szót sem vesztegetnek, hacsak úgy nem, hogy túl sok érvénytelennél csalást kiáltanak (biztos összefirkálták, pedig igen/nem lett volna). Az érvénytelen itt most leginkább nem ér semmit (más választásoknál persze érhet), és ha sok lenne, még csak kavarná a szart.

Asszem elég érvényeset fogok szavazni.

Nem

Nem, mert ezek helyes és jó döntések. Nem, mert a reformok viszik előre az országot, és bár ezek nem a központi elemek, azért szimbolikusak.

Hát ha lenne olyan fénylő betlehemi csillag, ami "a helyes és jó döntések" útján vezérelne minket, az nagyon jó lenne. Én azonban a dialektikában hiszek, amiben nincsenek objektív, és mindenki számára jó döntések. A co-payment sem egyértelműen jó.
Hogy a reformok hová viszik az országot, arról sem tudnék most tiszta, világos, egyértelmű választ adni, tekintve, hogy van a szándék, meg van a megvalósulás. A szándékkal én teljesen egyetértek, a megvalósulást nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy emiatt milyen helyzetbe kerültünk (függetlenül attól, hogy ez kinek az áldásos tevékenysége nyomán következett be, és hogy ezért éppen kinek kellene lemondania). Lehet, hogy a reformszándék ilyen értelmű aktív támogatása károsabb, mint hasznos.

Szóval eddig a nem a legszimpatikusabb, de azt sem tudom jó szívvel ajánlani, még magamnak sem.

Vagyis?

Ez a logika, azaz az érvek emésztése nem ad a magam számára megnyugtató konstruktív döntést. Marad a negatív döntés: melyik az a szavazat, amelyikkel a legkevésbé kényelmetlen együtt élnem? Igen? A saját tapasztalataim ellen szavaznék. Nem megyek el? A saját elveim ellen szavaznék. Érvénytelen? A saját logikám ellen szavaznék. Nem? Sötét verembe ugrok.

Asszem én egy elvi alapon álló, logikusan gondolkodó, a tapasztalatait gyűjtögető és arra támaszkodó, de felfedező alkat vagyok (legalábbis a tükörbe ezt mondogatom). Beleugrok a sötét verembe. Tekintve, hogy itt úgyis csak az igenek száma számít (az én nemem nem sok vizet fog zavarni), a lelkiismeretemet IS megnyugtatva mehetek aludni 9-én este.