Törzskocsma

…egyetlen személyes hangvételű, bátor önfeltárulkozó posztba sűrítve. Mégiscsak zseniális ez a Marci gyerek!

Szomorú történet ez, kedves magyar testvéreim, nagyon szomorú.

Kevés a sportértéke a kapánycsend kritizálásának, nem csoda, hisz ez az intézmény díszes példánya a józan ésszel bátran és büszkén szembemenő szabályozásainknak.
Ezért most csak a törvény legabszurdabb részét emelem ki, nem is tudom, sírjunk-e vagy nevessünk:

A kampánycsend megsértésének minősül a választópolgárok választói akaratának befolyásolása, így különösen: ...a választói akarat befolyásolására alkalmas információk szolgáltatása elektronikus vagy más úton.
   1997. évi C. törvény 41. §

Refuse/Resist!: Márton, szerinted is rohadt ciki öt perc utánaolvasást is megspórolva egy semmi újat nem mutató, böszme cikket írni?

Bede Márton: Igen.

Refuse/Resist!: Köszönöm az interjút!

Egy kis populizmusrombolás után pihenjünk mártózzunk meg sokak kedvenc kis bulvártémájában: a kormányzati Audik szapulásában.

Ha normális kormányunk lenne, egy vállrándításnál többet nem érne meg ez az egész.
Kormányzati PR szempontokból persze akkor is lehetne javítani:

Tömegdemokráciában divatos dolog azon lovagolni, hogy hűha, mennyi pénzt keresnek a politikusok.
Hatökörség.

Amikor a Széles Gábor által alapított, gazdasági adóként induló csatorna hirtelen jobbra kanyarodott, még kevesen vették komolyan. A HírTV-nél talán még örültek is, hogy az egyre kínosabbá váló arcokat begyűjtötte tőlük.

Pörzsétől könnyű szívvel megváltak, Bayer elvesztése viszont már fájdalmat okozott. Kegyetlen érzés lehet, amikor a konkurens csapatot a magyar sajtó Roman Abramovicsa birtokolja, és röhögve elviszi a legnagyobb sztárt. Hát ki nem szeretne maga mellett egy biztonságot jelentő, és mindig készségesen nyíló bukszát?

A szurkolók első számú kedvence, Bayerzsolti átcsábítása után küldték a hírtévések az első, bátortalan jelet, Széles út címmel indítottak műsort.

A helyzet azóta tovább romlott. Csintalan Sándor homlokán is egyre nagyobb cseppek gyöngyöznek, hiába próbál egyre minőségibb műsorokkal talpon maradni az adó a jobboldal hírversenyében, nem jött össze mostanában egy nyomorult drogügy sem. A hírek középpontjába most a konkurencia került, hiszen ellenük nem holmi haverikutya vagy tirpák fémkereskedő, hanem maga a sötét oldal fura cenz-ura vette fel a harcot.

És így, míg az ECHO híveivel utcára vitte a műsorkészítést, a HírTV elküldte legelkeseredettebb üzenetét az egyértelműen címzett hírrel: Széles arcú férfit keresnek. Kérem, segítsen nekik valaki!

Van ugye ez a vicc. Nekem sem tetszik, bár ne így lenne.

Az origon a szavazógépben a következő kérdés jelent meg:

Szávay Ágnes 2009-ben is folytatta rossz sorozatát, és rögtön az első körben búcsúzott az idény első tenisz Grand Slam-tornáján, az Australian Openen. Ön mit gondol?

• Hosszú hullámvölgy, de kijön belőle, lesz még top tízes
• Kész, ennyi volt

Szávay Ágnes szereplése egy átlagember életére semmilyen hatással nincs, az adó nem lesz se több, se kevesebb, autópálya se épül több, se kevesebb, és a plazma TV se lesz se olcsóbb, se drágább. Ez egy színtisztán percepciós kérdés, nincs valódi tétje a válasznak a válaszadóra nézve. Ráadásul a sport talán az egyetlen terület, ahol még azért dobog valami magyar összefogás, egy jégkorong, vagy kézilabdacsapatért az ország tud szorítani, szurkolni. Mi a szavazás állása? 27,1% Hullámvölgy, 72,1% Kész, ennyi volt. Egy 20 éves lányra, aki Temesvári Andrea óta (20 év?) az első, legjobb húszban jegyzett játékosunk volt, és remélem lesz is.

A vicc sajnos megint beigazolódott.

Mai MTI hír:

"Kétezren tüntettek csütörtökön is a kormány távozását követelve, amelyet korrupcióval vádolnak és felelőssé teszik a gazdasági válság elmélyüléséért.

Előző nap a parlament előtti tüntetés összecsapásokba torkollott a rendőrök és a szélsőséges tüntetők között, akik közül többen házilag készített robbanószerkezetekkel érkeztek a helyszínre. A szerdai összecsapásokban harmincöten sérültek meg, közöttük 14 rendőr.

Csütörtökön a tüntetés ugyanott békésen zajlott, a rendőrök "megelőző intézkedésként" őrizetbe vettek 22 embert, akiknél veszélyesnek minősített tárgyakat találtak. Előző nap 156 embert, közöttük 32 kiskorút állítottak elő.

Szélsőséges nacionalisták és futballszurkolók mellett, diákok, parasztok, egészségügyi dolgozók és környezetvédők vettek részt a megmozduláson, "mondjon le" és "maffia" szavakat skandálva. Az előrehozott törvényhozási választásokat követelő parlamenti ellenzék is csatlakozott a tüntetőkhöz.

Közvélemény-kutatási adatok szerint a lakosság 70 százaléka a kormány távozását szeretné, és 75 százalékuk elégedetlen a parlament munkájával."

Hát ez ismerős képlet, de konkrétan erről nem hallottam. Aztán másodikra:

"Kétezren tüntettek csütörtökön is Szófiában a bolgár kormány távozását követelve, ..."

Vagy úgy. Van még ilyen ország, nem vagyunk egyedül. Olvasni is csak pontosan, szépen...

Van az a törvénytrvezet, mely az európai kulturához zárkoztatná fel kicsiny nemzetünk úgyaképpen, hogy a családon belüli erőszakot távoltartással büntetné (aki erőszakoskodik, nem mehet be a lakásba, annak környékére sem mehet, napokig). Amint kijött a törvénytervezet végleges formája, a civilek (pl. NANE) erős tiltakozásba kezdtek. A lehozott érvek szerint túl csínján bánik az erőszakoskodóval, amíg a döntés meg nem születik, addig nem lehet távoltartani, és az még sok-sok óra, aztán csak 3 napig lehet, nem tízig, mint tőlünk nyugatabbra. Summa summarum, gyenge kezű ez a törvény, nem elég elrettentő az erőszakoskodókkal szemben. Kérték is a civilek, hogy Sólyom ne írja alá a törvényt (egy másfajta hozzáállásra lásd a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét, amire a melegek azt mondták, hogy bőven kevés, de mivel előrelépés, menjen, aztán majd lépünk tovább, ha tudunk).

Jött ma Sólyom László, és mintha a civilek kérését teljesítené, nem írta alá a törvényt, elküldte az alkotmánybírósághoz, ami, ismerve a viszonyokat, és a jelenlegi alkotmánybíróság Sólyom iránti 'tiszteletét' biztos kaszát ér. Viszont az indoklás meglehetősen érdekes: túl tág a családtagok köre, túl tág az erőszak köre, és aránytalanul korlátozza a szabad lakhelyválasztás jogát, ami ugye emberi alapjog, Sólyom kedvenc gumicicája. Vagyis a törvény Sólyom szerint túl szigorú szegény erőszakoskodóval szemben. Pont szembe a civil érveléssel.

Én pedig (bár hálistennek közel s távoli ismeretségben sem tudok érintettről) csak állok itt, vakargatom a fejem, a tököm, pillogok jobbra és balra. Ez nem egy kétharmados törvény; ez közel sem az új alkotmány; fontos, de mégis apró lépés ez a jogrend korszerűsítésében - hát hogy lesz itt bármi előrejutás, ha még ebben a kérdésben is ennyire kompromisszumképtelen két magyar? Hogy lesz itt ésszerű jogrendszer, építkezés, ha egy ilyen kérdésben nem jutnak kompromisszumra, ha csak a durci, meg a majd én megmutatom, meg az írmagját is eltörlöm marad?

Azt hiszed a pártok csinálják a fesztivált? Nem, ők csak a tünet. Az ilyen pillanatok mutatják meg, hogy az ok az, hogy a magyar mint olyan képtelen összefogni, kompromisszumot kötni, bármire is jutni. És ez az, ami élhetetlenné teszi Magyarországot.

Már Almássy Kornél IDF alelnökké választásakor kiderült, szakadni fog az MDF ifjúsági szervezete. Nincs is ezen semmi meglepő, alig volt még olyan vezetőválasztás magyar politikai szervezetnél, legyen az bármilyen kicsi is, amely után az alulmaradt fél ne volnult volna el sértődötten maroknyi hívével új szervezetet alapítani.

Ma megtörtént tehát ez is, a szakadárok pedig Ifjúsági Konzervatív Unió néven hozták létre új csoportolulásukat, melynek nevét, nyilván szellemesnek vélve, IQ-nak rövidítik.

Jobb társaságban iq-zni persze ugyanolyan suttyó dolog, mint a fütykös méretéről beszélni. Ráadásul a kettő közül talán az előbbi, ami tényleg kevesebbet számít, de ne kalandozzunk el, MDF közeli ötletgyárosok biztosan jópofának tartják ezt a rövidítést.

Szóval, az IQ úgy gondolta, a konzervativizmusban van még potenciál, amit inflálni is lehet. Megalakulásukkal egyidőben ki is adták az Ifjúsági Konzervatív Kiáltványt. Nem mondhatni túl eredetinek a címadás sem, el is gondolkozik az ember, mitől lesz ez ifjúsági, mondjuk Lánczi András alapvetéséhez képest.

Talán mert frázisszintre egyszerűsítve puffantja el a leggyakoribb közhelyeket? Megtudhatjuk ebből például, hogy "a konzervatív állam az általa biztosított jogokért, juttatásokért cserébe kötelezettségeket szab az állampolgárok számára" vagy hogy "a konzervatív állam alapja a szabad versenyen alapuló piacgazdaság."

És mint magyaros ételnek a zsír, paprika és hagyma, olyan elhagyhatatlan kellékei eszerint a magyar konzervatív alapvetésnek Reagan, Thatcher és persze a soha meg nem kopó antalli örökség hármasa.

Persze nyilván ennél sokkal mélyebb gondolatok és sok elképzelés húzódik meg az új szervezet létrehozása mögött, csak nem akarták rögtön bonyolult tézisekkel elrettenteni az érdeklődő emdéefközeli fiatalokat. Remélem is, hogy több van a háttérben egyszerű sértődésnél, mégsem illene az egy derék ifjú konzervatívhoz.

Boldog új évet, sok boldogságot, és itt a Törzskocsmában sok konstruktív vitát kívánok mindannyiunknak!

Vágási Ferivel, Lenke nénivel és a dúshajú Oli úrral kívánunk áldott Karácsonyt minden kedves olvasónknak.

(És emlékeztessen e filmecske is, a karácsonyfa tűzveszélyes dolog, fogadjátok meg Etus tanácsát, és ne feledjétek a vizeskancsót.)

A hír ez: Nem indulhat a ferencvárosi időközi választáson az MDF, a MIÉP és a Magyarországi Szociális Zöld Párt jelöltje, mert nem tudtak elegendő (750) érvényes ajánlást összegyűjteni.

Azokból a szelvényekből, amelyeket az MSZP jelöltjére töltöttek ki, 1.152 volt hamis, és mindössze 13 igazi. Az MDF 1.015 szelvénye közül 669 volt hamis (nem a feladattal megbízott nyomdában készült), a MIÉP 781 cédulája közül pedig 415.

Hogy az Inforádió Polgár Tomcatet MSZP-s jelöltnek írja, tudjuk be elszólásnak, tegyük a polcra Sólyom László minapi MSZMP-zése mellé, ne is gondoljunk mögé mélyebb értelmet.

A pólóárus bloggerrel összekapó kurucinfo persze kárörvend, a zöldpárti politikus Bombagyára pedig ezen bejegyzés írásakor tartósan elérhetetlen.

Az eset persze általánosságban is felvet pár kérdést. Sokan mondják, persze elsősorban a lúzerek akiknek nem sikerül emiatt elindulni a választáson, hogy az ajánlószelvényekhez kötni a jelöltséget nem jó. Valahogy azonban mégis el kell dönteni, kire érdemes pazarolni a tintát a szavazólapon. Tán még jobban szűrni is érdemes lenne. Hát nem az az igazi égés egy képviselőjelöltnek, ha végül csak párszáz szavazatot kap?

Az persze valóban zavaró, amikor kispártok egymást váltva csengetnek ajtónknál a cédulákért. A nagyobbaknak azonban nincs erre szükségük. Nyílt titok, hogy minden párt megőrzi azoknak az adatait, akik egyszer neki adták az ajánlószelvényüket. Talán éppen így került elhunyt választó ajánlása az MDF-hez. Pedig a törvény ezt nem engedi. Amit szerintem rosszul tesz. Aki megbízik egy pártban annyira, hogy aláírásával támogatja jelöltjének indulását, nem az adott párttól félti az adatait. Talán meg kellene adni a lehetőséget, hogy jog szerint is tárolhassák azokat, ha erre a választó felhatalmazást ad. Ez esetben nem is kellene találomra máshoz csengetni kopogtatócédula-gyűjtés idején. Persze, mint említettem, ez most is így működik, csak épp nem legálisan.

No de nagyon elkanyarodtam a témától, pedig igazából nem akartam mást, mint leírni:
Polgár Tomcat, 13 ajánlás, muhahaha!

"...erős, egyértelmű felhatalmazással rendelkező kormányra van szükség, amely hosszú távú tervvel rendelkezik, és visszafordíthatatlanul megkezdi annak végrehajtását..."

Mindegy, ki mondta, csak elemezzük végig:

• erős, egyértelmű felhatalmazás: nyilván a) választás útján, b) parlamenti többséggel, konstruktív bizalmatlansággal. ad a) Az a helyzet, hogy eddig minden megválasztott kormánynak a nép körében 6-12 hónapig volt felhatalmazása, utána mindegyik népszerűsége meredek lejtőt vett. Ha tehát nem fogadjuk el, hogy a választási felhatalmazás négy évig tart, függetlenül a népszerűségtől, akkor ilyen kormány 20 év alatt nem volt, és a világban is körülnézve, nem is lesz. ad b) a jelen poltikai helyzetben a FIDESZ ezt nem is fogadja el, többé-kevésbé talán helyesen is, úgyhogy ugorjunk;
• hosszú távú tervvel rendelkezik: jelenleg ilyen sincs, egyik oldalon sem;
• visszafordíthatatlanul megkezdi annak végrehajtását: sajnos a 3/9-es népszavazás megmutatta, hogy ilyen márpedig még a mesében sincs, merthogy a népszavazással bármire fel lehet az embereket hergelni, a közjogi berendezkedés pedig hagyja.

Szóval szép gondolat, kár, hogy üres halmazról beszél. Valójában azt akarja mondani, hogy jöjjön a fehér lovon a herceg, ölje le már a sárkányt, és jöjjön a boldog vég. De sajnos ez itt nem egy mese, itt nincsenek fehér hercegek, és éppen ezért a realitás talajára kellene állni, valahogy így: "A kormány népszerűsége, és így felhatalmazása relatív, és Bokros óta tudjuk, hogy utólag is átértékelődik, úgyhogy ezt a tényezőt kiiktatva koncentráljunk a reformokra, és arra, hogy a közjogi rendszer ezt lehetővé tegye, ne lehessen 60IQ-ra lehergelt néppel lenépszavazni, ne lehessen kétharmados törvények dzsungelében elhaláloztatni. És ha minden akadály elhárult, akkor nézzünk körbe, hogy kinek van javaslata, akinek van, csinálhatja."

Ezt konkrétan el akartam küldeni, válaszul erre a cikkre, sajnos a megadott e-mail cím állítólag nem létezik. Hát akkor legyen így, jelezve, hogy a főbírójelöltről ez a véleményem

  Tisztelt Kumin úr!

Obama, más elképzelés híján, előrántotta a kalapjából a 70 éve ott porosodó Deal nevű Newcee-t, mondván, ha akkor jó volt, jó lesz most is.

Egyesek szerint persze a New Deal 1.0 se volt sikeres, mert a munkanélküliság még 1939-ben is 15% volt és még stb., de ezt fejtsék ki ők, a saját blogjukon.

Ami szerintem a probléma, az egy másik vetület. 1929-ben az USA egy hatalmas, ipari ország volt, a világ ipari termelésének nagyon nagy részét adta, tömegtermelés volt, majd tömegtúltermelés lett. Nem bírta a piac elfogyasztani a megtermelt javakat, ezért a termelés leállt, de akkor a munkás az utcára került, de akkor a gyár még a kevesebb terméket se tudta eladni, de akkor még több munkás került az utcára, és így tovább, negatív spirálban. Az állam ezzel szemben csökkentette a kiadásait, beleértve a szociálisakat is, azaz a munkanélküliek vásárlóerejét még tovább csökkentette. Keynes erre rájött, a New Deal pótlólagos keresletet teremtett, munkát adott a munkanélkülieknek, azoknak lett pénze, akkor elkezdtek venni, akkor a gyárak leállhattak a zsugorodással, akkor az emberek már biztosabbnak érezték a munkájukat, akkor többet költöttek, akkor a gyárak elkezdhettek növekedni, akkor felszívták a munkaerőt, akkor az állami munkát be lehetett fejezni, mindenki szépen visszament a magánszektorba dolgozni, és a New Deal sikeresen végetért. Mondom, fogadjuk el, hogy ez így OK, az ebben való kételkedést hagyjuk meg másoknak.

Viszont van egy szempont, amire szerintem nem fordítódik elég figyelem. Nevezetesen, hogy az 1930-as évekban az USA a saját maga által előállított termékeket fogyasztotta el. Az a gyár, amelyik leállt, majd a New Deal eredményeként újraindult, az a kör végén a visszaállt termelésből kifizette az államnak a New Deal költségét adóban. Mert a New Deal természetesen állami költekezés volt, eladósodás, amit a későbbi termelésből befolyó adók fedeztek. Ha meg nem fedezték, akkor az állam simán elinflálta a pénzt, és már rendben is volt.

Ezzel szemben ma az USA a Kína által előállított termékeket fogyasztja el. Ha visszaesik a fogyasztás, akkor a kínai kereskedelmi mérleghiány csökken, és Kínában zárják be a gyárakat. Az, hogy 533 ezerrel csökkent az állások száma, az egy jó hír, mert valójában már akár több millióval csökkent, csak ennek nagy része kínai gyár kínai munkása. És az USA el van adósodva (az USA GDP arányos hiánya 72%, Magyarországé 67%), és a jelenlegi globalizált világban már nem egészen a saját hatáskörében dönti el az inflációt és az árfolyamot. Ha tehát most megnövelik az állami kiadásokat, és ebből visszaállítják a fogyasztást, akkor ezzel visszaállítják a kínai kereskedelmi hiányt, azaz a megnövekedett fogyasztás összege Kínába megy, ott termel, ott adózik, ott növeli a foglalkoztatottságot, az USA-ban csak a hiányt növeli.

Van egy nagyon fontos példa egy ilyen országra, aki úgy lépett a New Deal fogyasztásélénkítés útjára, hogy nem a saját termelésére alapozott. Ezt az országot úgy hívják, Magyarország. Volt itt minden: lakásépítés, autópályépítés, 50%-os béremelés, az ismert eredményekkel. Mindezeket mondja most Obama is. Ő legalább még annyit mond, hogy mindemellé majd megbünteti a Kínába kivitt gyárak tulajdonosait, és hogy tessék hazahozni a termelést, de ez egyelőre nem tűnik többnek, mint ájtatos imádkozásnak, mert  a jelenlegi globalizált világban egy ilyen büntetés egyértelmű versenyhátrány lenne, és az a washingotni fat cat lobby még ott van, a change nem nagyon ütött be, ez látszik a kormány névsorán is.

Szóval a New Deal 1.0 az USA-t majdhogynem merkantilista országként érte, a New Deal 2.0-t pedig egy eladósodott, és külkereskedelemre ítélt országra vezetik be. Én bizony félek, hogy ebből magyar eredmény is lesz, és ~8 év múlva a világ összes pénzéből kell majd IMF mentőcsomagot összerakni az USA-nak. Ahelyett, hogy az elmúlt 30 év működését restaurálnák, (mert a New Deal a fenti mechanizmusával csak vészmentésre képes, fejlesztésre nem) tabula rasat kellene csinálni, nullás külkereskedelmi egyenleget elérni (bizony, a vásárlóerő visszafogásával, a dollár leértékelésével, még ha ez átmenetileg meg is nehezíti a jelenlegi adósságok visszafizetését), kevesebb kutyakozmetika és pénzügyi tanácsadó céget üzemeltetni, visszafogni a szociláis vívmányokat (nem munkaerőben, hanem színvonalban; pl. kevesebb CT gépet üzemeltetni az egészségügyben) és kiegyensúlyozott helyzetből újraindulni, valami fenntarthatóbb irányba.

A magyar példát is látva szkeptikus vagyok benne, hogy az a hetvenöt éves nyuszi csodákat tudna tenni. De persze ne legyen igazam.

...nekem egyelőre szimpatikus. Bár nem vagyok ogy. képviselő, az én szavazatomat bírja. Majd meglátjuk mi lesz.

Erre gondolok: A NOB visszautasította a köztévék olimpiai ajánlatát/. Ma, amikor minden abba az irányba megy, hogy ingyen behúzni a felhasználót, aztán majd premium szolgáltatással, meg reklámmal kiszedni belőle a pénzt, akkor a NOB elmegy a zárt, előfizetéses irányokba. Bukta, lekváros, tökös, meg mákos.

Nyilván nem mondok nagy újdonságot: színes hírekben a helyi lapok utolérhetetlenek. Sajnos ha nem valami celebbel történnek cifra esetek, kevés az esély hogy az országos média is felkapja ezeket. Olyasmi pedig nem szokott megesni, hogy Kelemen Anna vagy Rogán Antal házikedvencét megrépázzák egy köteg pénzzel.

Szerencsére azonban derék emberek mint mi, ha jó történetet találnak, nem restek felhívni olvasóik figyelmét ezekre. No de lássuk miről beszélek éppen: a hír ezen a hivatkozáson olvasható.

Hogy jó legyen a napunk, ez esetben még a majdnem happy endnek is örülhetünk, a jó elnyerte jutalmát, a rossz büntetését. Én viszont nem szeretném elképzelni, hogyan fér el egy tyúkban 200 ezer forint, és másnak sem ajánlom.

No és a tanulság se maradjon el: nem kell minden tyúktolvaj mellé gárdát állítani, ha a szomszédok odafigyelnek egymásra és a rendőrség is időben érkezik.

A tyúk pedig megtanulta, a hirtelen jött gazdagságot nem lehet sokáig élvezni.

Jobbról-balról még inkább jobbról ajánlgatják az embernek ezt az interjút.
De. Tényleg annyira jó?

Oly sokat bírálják, okkal meg ok nélkül, az amerikai elnökválasztáson alelnökjelöltként alulmaradt kormányzóasszonyt. (Akinek pedig elnökjelölttársával legalább volt humorérzéke.)

Most megannyi támogatója nyilván szomorú. Nekik küldöm:

...és persze mindenkinek, aki szereti.

Nagyon jó kis apropó adódott, hogy elmondjam, én hogyan képzelem Magyarország építését. Az apropó a budapesti kétszintű önkormányzatiság, amiről a vélemények bizony egyformán rosszak mindkét oldalon. Ha pedig ez az egyetértés megvan, akkor a törvénynek, még ha kétharmados is, meg kell változnia. Nem kell, hogy az ellenzék is egyetértsen minden paragrafussal, tartózkodhat, nem vesz részt a szavazásban, vagy más eszközzel jelzi a megfelelő helyeken az ellenvetéseit, de hagyja, hogy a törvény megváltozzon. Ne az legyen, mint ami a cikkben is van, hogy a kormány rögtön legyint, hiszen az ellenzék úgyis talál okot, hogy miért ne szavazza meg, és aktívan (vissza)élni is fog ezzel a jogával.

Nem az a kétharmados törvény értelme, hogy mindenkinek el kell fogadni (az a nagykoalíció, ami szintén nem a demokrácia csúcsa). A kétharmados törvény értelme, hogy az ellenzék vegyen részt az elkészítésében, kapcsolódjon be már a törvényelőkészítési szakaszban szakértői szinten,, és ha nincs alkotmányossági problémája (amit viszont döntsön el az alkotmánybíróság), akkor a következő választáson kampányoljon azzal, hogy ő mit csinálna azzal a törvénnyel. És neki is legyen olyan ellenzéke, hogy ezt megtehesse, az akkori ellenzék bevonásával. A kétharmados törvény ne politikai, hanem szakértői, kodifilációs egyeztetési kényszer legyen, a minisztériumok, és ne a parlament szintjén.

Így juthatnánk előre, mert most egyetlen kétharmados törvénymódosításra sincs esély (hacsak nem nemzetközi kötelezettség). Persze, a választási törvény külön gombóc, azt most hagyjuk, de azon kívül, miért ne ugorhatnánk neki? Miért is ne építhetnénk Magyarországot?

Saját személyes meglátásom, ezeket a szempontokat még nem láttam így leírva.

Mitől jó valaki?

Olyan nincs, hogy valaki általában jó. senki sem Jézus Krisztus (amíg vissza nem jön), de még csak nem is a Jolly Joker. Sőt még azt se lehet kijelenteni, hogy valaki egy másik embernél minden tekintetben jobb (most egészséges, felnőtt emberekről beszélünk). Hiába vagy képzettebb, ha bunkóbb vagy; hiába vagy magasabb és erősebb, ha a másik viszont műveltebb, és egyébként is egy alagúton kell átmenni; és hiába vagy vezérigazgató, ha a másik türelmesebb, és a kisgyerekeket nemhogy bírja idegekkel,de egyenesen szereti.

A Nemzeti Csúcs csattanós pofont ad a gazdasági világválságnak

Nos, nagyrészt végigszenvedtem a Nemzeti Csúcs megbeszélésnek nevezett ülését. Igen, az ülés nagyjából tökéletesen lefedi az egész esemény lényegét. A megbeszélés kifejezést meg felejtsük is el ez esetben.

Tehát, aki lemaradt volna, röviden összefoglalom a lényeget: Összejött hatvanhat ember, és beszélt egymás után öt percig. Nem meg-, csak beszélt. Hallottunk tehát hatvanhat rövid, és egymáshoz csöppet sem kapcsolódó monológot, nagyjából mindenkitől azt, amit szoktunk.

Ezúton fejezem ki tiszteletemet köztársasági elnökeink bölcsessége előtt, már értem miért kerülhettek ők e magas posztra. Mindegyiküknek volt annyi esze, hogy ne üljön végig hat órányi fárasztó frázisáradatot hogy aztán öt percben még ők is hozzáadhassák a magukét.