Saját személyes meglátásom, ezeket a szempontokat még nem láttam így leírva.
Mitől jó valaki?
Olyan nincs, hogy valaki általában jó. senki sem Jézus Krisztus (amíg vissza nem jön), de még csak nem is a Jolly Joker. Sőt még azt se lehet kijelenteni, hogy valaki egy másik embernél minden tekintetben jobb (most egészséges, felnőtt emberekről beszélünk). Hiába vagy képzettebb, ha bunkóbb vagy; hiába vagy magasabb és erősebb, ha a másik viszont műveltebb, és egyébként is egy alagúton kell átmenni; és hiába vagy vezérigazgató, ha a másik türelmesebb, és a kisgyerekeket nemhogy bírja idegekkel,de egyenesen szereti.
Amit lehet mondani, hogy valaki egy adott feladatra vagy helyzetre jobb, mint a másik. Ezért nem is foglalkozom azzal, hogy általában Obama vagy McCain jobb-e. Pontosítsuk a kérdést: Obama vagy McCain jobb-e az USA elnökének?
Mi az, hogy az USA elnöke?
Azaz van-e olyan, hogy munkaköri leííás, amihez oda lehet mérni, hogy akkor most melyik jelölt a jobb ennek elvégzésére? Sajnos nincs. Illetve van, de mindig változó. Ha háború van, akkor hadvezér kell, ha béke van, akkor építkező ember. Ha megy a gazdaság, akkor olyan vizionárius kell, aki látja, hogy a társadalmat hogyan lehet belőle építeni, és nem csak bürokratikusan számolni tudja a bevételt, meg hülyeségekre elszórni. Ha a gzadaság lefelé megy, akkor viszont nadrágszíjmeghúzás, garas fogakhoz verése, költségvisszafogás, és azt ilyet jól csináló ember kell.
Mennyire tud egy ember több fenti szerepben jó lenni? Erre egy kis kitérő ad választ.
Nagy cégek vezetése
A nagy világcégek vezetése elég sokszor a következő mintát követi: tegyük fel, hogy van egy vezető, aki alatt a létszám nő, a bevételek nőnek, a cég egésze egyre nagyobbra nő. Közben azonban a növekedés során lazul a figyelem és a fegyelem, a profit arányosan mindenképpen, de esetleg mennyiségében is csökken. A növekedés azonban impresszív.
Aztán egyszercsak nem nő tovább. Vagy egy külső ok is közrejátszik, vagy csak egyszerűen elszaladnak a költségek, a fegyelem lazulása eléri a kritikus szintet. Ekkor cserél a cég, és hoz egy másik embert, akinek a feladata, hogy profitabilitást visszaállítsa.
Ez az ember nem növeli a bevételt, viszont szisztematikusan levágja a felesleget, költségben, szervezetben. A cég nem nő, viszont a profitabilitása helyreáll. És amikor a profitabilitás helyreáll, akkor ez a második ember lesz felesleges, mert csak ehhez ért, ő egy válságmenedzser, építkezni nem tud. És akkor megint jön valaki, aki építkezik, miközben a válságmenedzser megy egy olyan helyre, amelyiket egy ilyen építkező válságba döntött.
A világcégek sokszor ilyen pulzáló üzemmódban működnek, mert a vezetők nem képesek mindkét helyzetben jól teljesíteni: vagy építkezők, vagy válságmenedzserek.
Az USA 2008-ban
Vissza a fő vonulathoz. Az előzőek miatt az sem jó kérdés, hogy Obama vagy Mccain jobb-e az USA elnökének. A jó kérdés: Obama vagy Mccain jobb-e az USA elnökének 2008-ban? Ennek megválaszolása pedig azon múlik, hogy 2008-ban milyen elnökre van szüksége az USA-nak.
Ez pedig elég egyértelmű: az USA recesszió előtt vagy már benne van, pénzügyileg romokban, hiánya magas. Itt most egy válságmenedzserre van szükség.
Obama vagy McCain?
Na, hát egyik sem egy válságmenedzser, Obama egy szociális munkásból lett politikus, aki tipikus építkező, se nem tábornok, se nem válságmenedzser. McCain egy hadvezér, a gazdaságban se építkezőnek, se válságmenedzsernek nem próbálta ki magát.
De egy hadvezérből mégiscsak ki tudom nézni, hogy a válságra valamilyen szinten képes lesz reagálni. Egy építkezőből, akinek kizárólag a cég növelése áll a szeme előtt, aki egész életében nem a költségeket, hanem az elérni kívánt célt nézte, az a céges világ tapasztalatai alapján nem lesz képes átállni a válsággazdálkodásra.
Én kívánom, hogy ne legyen igazam, de (tekintve, hogy szinte biztosan megválasztják Obamat) attól tartok, hogy egy éven belül a frusztráció lesz az uralkodó nem csak az egész USA-ban, de az ovális irodában is, és onnan még 3 év. Nem azért, mert Obama nem jó ember. Nem azért, mert Obama nem alkalmas az USA elnökének. Azért, mert 2008-ban az USA-nak nem Obama-típusú elnökre van (lett volna) szüksége.
(PS: Egy Clinton-Romney, vagy egy Clinton-Guiliani két, a helyzetre sokkal alkalmasabb ember közötti választást jelentett volna, de ez már történelem.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Francois Pignon 2008.10.24. 16:32:02
Azt azért megnéztem volna, Clintonné mit csinálna, mert az egézségbiztosítási programját nehezen vinné most át, akkor is lenne frusztráció egy év múlva.
Válságmenedzselésben Romney már bizonyított, talán ha korábban beüt a krach, most ő állna a Fehér Ház küszöbén.
VIII. Nagyapó 2008.10.24. 22:28:04
De hogy egy kicsit gonoszkodjak: alkalmazhatnád esetleg itthon is, mert nekem néha kicsit úgy tűnik, mintha nálunk csak a válságmenedzseri teljesítményt tartanád valamire :-)
is 2008.10.25. 08:12:34
VIII. Nagyapó 2008.10.25. 11:15:00
Csak arra utaltam, hogy hajlamos vagy ÁLTALÁBAN csak a tipikus válságmenedzseri teljesítményt valamire tartani. Ennek valami olyasmi az oka, hogy az egyrészt népszerűtlen, ezért tökös dolog, másrészt viszont 100 fölötti IQ-val és különösebb hatástanulmányok nélkül már érthető.
(Kicsit szájbarágósabban, így talán egyértelműbb lesz: Bokros pl. tényleg kiváló válságmenedzser volt, és még egy kicsit maradhatott is volna - de az építkezést én már nem bíznám rá...)
Quicksilver 2008.10.25. 11:36:33
is 2008.10.25. 13:24:36
@Quicksilver: egyetértünk abban, hogy abszolút értelemben most a hadvezér (McCain) se jó. azt azonban nem hiszem, hogy valódi háborúskodásba kezdene; miközben a háborús termelés-szerű megoldásai lehet, hogy segítenének. jobban, mint a 'minden gyerek jusson felsőoktatásba' program. épp most pár napja azt olvastam, hogy a nagy gazdasági világválságból való kijövetel utolsó, és legnagyobb lökete pont a háborús termeléshez kapcsolódik, a new deal nem volt akkora áttörés.
Quicksilver 2008.10.25. 14:40:59