Üdvözlök mindenkit a kocsmában!

Komolyan véve Pascal előző posztban elkövetett buzdítását, úgy döntöttem, székfoglaló bejegyzésemben az egészségügyben találom fel a spanyolviaszkot. Úgysincs messze az idő, amikor mindenki úgy fog érteni hozzá, mint a focihoz vagy a politikához. Nem akarok mindig csak bírálni - így zugszakértői javaslat következik, a biztosítók kérdésében. Kritikákat és további javaslatokat várok.

Először is egy kis kitérő: bár még épp csak belenéztem, csak részben értek egyet Pascal Fidesz-programmal kapcsolatos véleményével. Valóban felületes, sok a bullshit és számos dologról hallgatnak, de ha megnézzük ezt itt, kiderül, hogy még egy hivatalos kormányprogramban sem szeretik részletesen kifejteni, kitől mennyit is fognak pontosan elvenni; néhány alapgondolat pedig megjelenik azért Navracsicsék irományában is.

Az általuk javasolt megoldás (állami alapbiztosítás + kiegészítő biztosítások erősítése) előnye, hogy nem engedi a magánbiztosítókat az állami pénzek elosztásának közelébe, ami a korrupció biztos forrása, különválasztja a verseny-alapú és a szolidáris alapon működő ellátásokat; hátránya, hogy részben (kérdés, mekkora részben, de épp akkorában, amekkorában a szolidaritás érvényesülhet) meghagyja az állami rendszert, ami talán működhetne jobban is, de végső során azért motiválva van a slamposságra.

A kormány javaslatáról is megvan a véleményem, a régi blogomon több bejegyzésben is el lehet olvasni – a lényege, hogy abban a verzióban kódolva van a korrupció és a valódi versengés kiiktatása.

A két fő probléma, amit valahogyan ki kellene tudni küszöbölni: a verseny és a szolidarítás összeegyeztethetősége (mert a jövedelmünk arányában fizetett TB-nek köze nincs, és nem is nagyon akarjuk, hogy teljesen közvetlenül köze legyen ahhoz, amekkora költsége a biztosítónak van rajtunk), illetve a javasolt csomagok összehasonlítására való képességünk (mert legtöbbünknek fogalma nincs az orvostudományról), ami megöli a valódi versenyt, és ezáltal extra bevételi lehetőséget teremt a biztosítóknak.

De hogyan lehetne elérni, hogy a biztosítók között valódi, az árakat a költségekhez igazító verseny alakuljon ki, ugyanakkor a szolidarítást se kelljen feladni?

Ha engem kérdeznének (sajnos nem, a hülyék), szerintem az alábbi verzió működhetne:

1. Legyenek versengő biztosítók minden területen. Hosszabb távon semmiképp ne is maradjon állami, mert az mellettük már csak arra jó, hogy a legköltségesebbnek ígérkező ügyfeleiket oda kényszerítsék be az üzleti biztosítók, az államra hagyva ezzel a veszteséget.
2. Legyen biztosítási kötelezettség, vagyis az egyes biztosítók legyenek kénytelenek minden hozzájuk betérővel biztosítást kötni. Hogy az irodák helyszínének a megválasztásával és hasonlókkal kapcsolatos és egyéb hasonló trükközéseket elkerüljük, a biztosítót választani és váltani egy összevont irodában, kizárólag valamelyik állami intézményben vagy mondjuk az önkormányzatoknál lehessen, ahol minden biztosító ajánlata meg kell, hogy jelenjen.
3. Legyen egy jól összehasonlítható „termék”: az állam által meghatározott feladatokat tartalmazó alapbiztosítási csomag. Ehhez ne is lehessen hozzátenni semmit, külön kelljen kötni és ne is lehessen része más csomagnak, hogy az egyes biztosítók ne megfoghatatlan szolgáltatásokban versenyezzenek, és ne „kapcsolt árúként” forogjon. Erre a csomagra legyen kötelező mindenkinek biztosítást kötnie. Az alapbiztosítás egységességének a célja, hogy első sorban az árában versenyezzen, a későbbiekben leírtaknak megfelelően.
4. Emellett, elkülönült termékként és árkedvezmény nélkül, tisztán piaci alapokon lehessen csak kiegészítő biztosításokat forgalmazni.
5. A biztosítók ajánlatai ne személyre szabottak legyenek, hogy sehogy ne vehessenek figyelembe nem kívánt és az állam által nem kompenzálható tényezőket (pl. bőrszín).
   A jelenleg tervezett rendszert úgy alakítanák, hogy egy a személyek közti különbségeket kiegyenlítő, államilag meghatározott kvótarendszer alapján osztják el a közös állami alapba befizetett pénzeket a biztosítók közt. Ehelyett az államnak csak azokat a tényezőket kellene meghatároznia, amik alapján az egyes biztosítók differenciálhatják az ügyfeleiket és ajánlatokat tehetnek nekik. A biztosítók ezután ebben a keretrendszerben tehetnének immár jól összevethető ajánlatokat.
6. Az állam a szolidarítás jegyében a biztosítók ajánlatainak átlagaként meghatározza azt az összeget, amit az egyes kvóták szerint az egyes biztosítottak rendelkezésére bocsát. (Így a személyes részvétel és a mégis rossz hírű biztosítók kihullása is jobban megoldható, mint ha egyszerűen kiválasztják mindenkinek a legolcsóbb ajánlatot tevő biztosítót, és a lassabb átvándorlás kiszámíthatóbbá teszi a piacot, ami miatt a biztosítók is hosszabb távra tervezhetnek, nem kell tőle tartaniuk, hogy egyik pillanatról a másikra elvesztik az összes ügyfelüket, ami elrettenthetné őket a nagyobb befektetésektől és megnövelné a rövid távon várt hozamokat).
7. A biztosítottak innentől saját zsebre döntenek: ha a kvótájuknál olcsóbb biztosítót választanak, az összeget megtarthatják, ha drágábbat, maguknak kell kiegészíteniük a többletet.

A fenti rendszerben elérhető, hogy

1. A kvóták egyes szereplőknek megfelelő alapíkításáért ne lehessen lobbizni. Azok értékét piaci alapon a betegek valós kockázata és nem egy állami boszorkánykonyha határozná meg, egyúttal a folyamatos visszajelzés miatt a rendszer képes lesz a folyamatos alkalmazkodásra is.
2. Miután a kialakuló árakat a biztosítók költségei határozzák meg, nem lenne jelentős a kötelező szolgáltatások meghatározására vonatkozó lobbinyomás sem.
   A csomag állami meghatározása miatt szerepet kaphatnak olyan elemek is, amiket a magánbiztosítók maguktól hajlamosak elhanyagolni (pl. megelőzés).
3. A biztosítóknak valóban a szolgáltatások minél hatékonyabb megszervezésében, nem pedig a jobb ügyfelek kimazsolázásában lesznek első sorban érdekeltek.

Hátrány: szerintem a mostani kormányzati javaslathoz képest nincs sok, legfeljebb egy kicsit komolyabb IT kell hozzá. A gyenge pont valószínűleg itt is az alapcsomag körülhatárolása, de már kevésbé gyenge, mint a korábbiakban; a biztosítóváltásra pedig sokkal jobban motivál egy számla, mint az ajándék plasztikai műtét különösen brutális autóbaleset esetén, amiért cserébe csak az ágytálcsere és a takarítás lesz valamivel ritkább, mint a jelenlegi biztosítódnál...