Távol álljon tőlünk – tőlem meg aztán főleg – hogy bulvárt reklámozzunk, azon egyszerű okból, hogy Magyarországon nincs bulvár. Ahhoz ugyanis egyrészt sztárok kellenének, másrészt tapló média. Ehhez képest nálunk menedzserek vannak, akik felépítenek nekünk egy műanyagvilágot, ezekből pillanatképeket, és iskolázatlanok számára is tökéletesen emészthető üzeneteket raknak össze, majd az egészet bulvárszerű újságokban közöltetik le.

Alapvetően megfigyelhető, hogy ha valaki kiáll a hamis díszletek közé, ráadásul feltűnően nem vesz arról tudomást, hogy trendjei, botrányai (azaz az adott díszlet) nyugaton már régóta lejártak, akkor annak előbb-utóbb úgyis leszopja valaki a leszopandóját. Ezért lehet botrány 2007-ben, hogy Kelemen Anna kokainozik (vagy nem), miközben a kokain már 97-ben is csak a vadkeleten volt divat. A bulvárújságírás megteremtésére egyedül talán a Subbacultcha próbált halovány kísérletet tenni, abba is maradt az egész. Az ő hagyományainak egy részét kólával-jéggel alaposan felöntve, felhígítva tálalja az indexes kör Velvetestől, Subbástól.

Körmendi Gábor bulvárszájtja, a juj.hu ennél sokkal lájtosabb: szaftos pletykák, megalázó történetek, vagyis médiaribancok tömegek elé dobott, gusztustalan, felkínálkozó testeinek szikével-sminkkel összetákolt cafatjaival nem találkozunk itt sem (nem úgy, mint bármelyik közepesnél erősebb angol nyelvű bulvároldalon), azonban a juj.hu technikája még így is kiemelkedik a mezőnyből. Ők nem mesélik el, mire képes egy-egy megvadult Soma az áttelepülés alatt álló West Balkánban, vagy egy Dorina, akit józanul bulin utoljára a saját babazsúrján láttak. Ők nem csinálnak hülyét a sztárokból, hanem csak odadugják a mikrofont az orruk alá, hogy saját maguk végezzék el eme áldásos tevékenységet.

Ma például a magyar sztárvilág egyik legszánalmasabb alkoholistája, Bajor Imre mondta el náluk, hogy nem utazik már sehová télen (értsd: már nincs olyan utazási iroda, amelyik elvinné őket Koóssal külföldre berúgni a reklámért), nem úgy, mint régen (Hawaii-on a thaikurvás sztori megvan?), viszont művészklubot fog nyitni (nem telik már más kocsmájában felesre), ugyanakkor látszik a szemén, hogy sajnálja, ezt csak egy internetes portál kamerájába volt szerencséje beleböfögni.

Egyértelmű, hogy a riport minőségi részét az adja, hogy a laikusok számára is kiderültek a következő dolgok. Egy, Bajor nyugdíjas kora ellenére is bízik még abban, hogy összejöhet egy beszívott tini a B7-ben csak azért, mert ő híres ember. Ez mókás. Kettő, amikor a sok szesztől már alig pörög a nyelve, akkor is ömlenek belőle a bölcsis dadus közhelyei a szeretetről. Ezt nem árt tudni, ha valaki gyanútlanul belevág a pesti éccakába, elkerülendő a lelki sérüléseket. Három, nem tud annyit inni, hogy elfeledkezzen az alapszabályról: az Rtl-nek mindenről részletesen, a TV2-nek meg nem. A többi meg mégis kit érdekel?

Igazán itt lenne az ideje, hogy valaki elkezdje másolni a nyugaton bevált gonzóbulvárt, mielőtt az is kimegy a divatból.

UpDate: Ki a faszom az az Edvin Marton?