Nem tudom, a megboldogult vizitdíj, tandíj és kórházi napidíj mennyire voltak jó intézkedések. De pocsék érzés volt Viktort hallgatni vasárnap. Ahogy kifejtette, hogy megtalálta a magyar nép egyesítéséhez vezető utat. Ami persze - ezt pontosan tudja, és a továbbiakban a tőle megszokott profizmussal építeni is fog rá - az állításával ellentétben nem a büszkeség, hanem a piszkos anyagiak. Mindeközben a helyzete stabilabb, mint valaha, elvi alapokon álló kis- vagy középpártnak felnőni mellette esélye nincs. Áderen legalább látszott, hogy nagyon szarul érzi magát.

A közismert történelmi okok mellett azért vagyok megrögzött MSZP-ellenes szavazó, mert meggyőződésem, hogy sem a szellemi bázisa, sem az érdekrendszere nem teszi alkalmassá azt a pártot semmi igazán előremutató cselekedetre. Néha, amikor már tényleg csak az államcsőd az alternatíva, összekapják magukat, a képünkbe ordítják, hogy reform, meg felelősség, meg érdem és öngondoskodás, és egy-két messiantisztikus hajlamokkal megáldott közgazdászt az előtérbe tolva szakmailag elfogadhatóan (Bokros), vagy ötletszerűen és átgondolatlanul (Fletó), de eltakarítják a jórészt maguk által felhalmozott trágyakupacot - persze mindezt csak azért, hogy azután legyen hely az új termésnek. Mindeközben pedig képtelenek valódi társadalmi bázist teremteni a fenti jelzőknek, leginkább talán azért, mert a valódi kapitalista társadalmak erkölcsi alapjaihoz sok közük nincs - inkább csak a hatékonyságuk miatt fogadnak el arra emlékeztető megoldásokat.

De attól, hogy tőlük ezek a szavak inkább csak fűzfalevélnek, durungnak szolgálnak a szociknál, a valódi tartalmuk egyáltalán nem negatív. Jobb helyeken ezek a megérdemelten jómódú rétegek jelszavai. A jobboldal küldetése éppen az volna, hogy ezt szépen lassan megértessék azokkal, akikkel meg lehet. Viktor - ha felvállalná - simán el tudná magyarázni a híveinek, mi is mondjuk a compassionate conservativism - és azok simán meg is értenék, egyrészt, mert hozzájuk hasonló emberek gondolkodnak így nálunk szerencsésebb országokban, másrészt, mert ők maguk is hajlamosak így gondolkodni, ha épp hagyják őket és nem diktál mást a harci logika. Nyilván nem menne mindez egyik pillanatról a másikra - de legalább nem kellene tovább rontani a helyzetet, ha egy mód van rá. Ha ebben nincs előrelépés, megette a fene az egészet. Akkor csak kreáltunk egy ellen-MSZP-t.

Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy csak így lehet nyerni. Nem voltunk mindig ilyen mélyen, el lehetett itt érni a parlamenti többséget a Polgári Magyarország eszményképével is. Nyilván ahhoz is tartozott persze egy csomó marhaság, de a a fő üzenet akkor is az egyéni erőfeszítés értékelése, megbecsülése volt. Sikerült majdnem valami hasonlóval 2002-ben is, azóta pedig csak növekedett a rendszerváltás utáni generációk létszámaránya.

Ehelyett a következő választásokon ismét csak a 300 Ft-os vizitdíj eltörlésére tett javaslat és a 14. havi nyugdíj ígérete fog harcolni a 19000 Ft nyugdíjvisszatérítéssel és a beözönlő éhenkórász erdélyiek rémképével - azokról pedig, akiknek ennél egy kicsit azért magasabb elvárásaik lennének, lassan teljesen lemond a politika. Azok majd úgyis leszavaznak hitük szerint.

Csináljuk itt a magunk banánköztársaságát. És a mindenkori győztes még örül is neki.

(Bocs, ha nem mondtam újat, és a 25. posztot nyomom ugyanabban a témában. Ki kellett engedni a gőzt. Legközelebb valami érdekesebb jön)