Mavo mester írt egy figyelemre méltó hasonlatot a kormányzásról, ellenzékről.
Miután megnéztük a posztját, kicsit jobban kibonthatjuk e kép részleteit.
Ki utazik a buszon?
Szerintem egy kiránduló gyerekcsoport, néhány kísérővel. A kisiskolások az alapján szavaznak, hogy milyen jó dumákat mond a vezető a mikrofonba, és hogy a mekinél áll-e meg pihenni, vagy a halászcsárdánál.
A felnőttek úgy döntenek, hogy ínnye, ácsi, a hétszázát, majdnem nekimentünk annak a fának!
És mellesleg ők azok, akik értékelik a halászcsárda egészségesebb ételeit, a finom vörösbort. De nem ennek kéne elsődleges prioritást adni, azt hiszem.
A fidesz tömény hülyesége a gyerekeknek szól. Ez nyilvánvaló. Kőkemény igazmondást politikuson számonkérni a jelenlegi demokrácia rendszerében nincs értelme.
Most a szlogeneké, az érzelmeké és a legyártott imázsoké a pálya.
És ebbe ugyanúgy beletartozik a szakértelem-típusú mantrázás is, kedves barátaim!
Azt hiszem, az okos választó empirikusan áll hozzá, megnézi ki mit alkotott kormányon.
Ez az igazi mércéje egy politikusnak.
Ha meg programokat, szlogeneket tanulmányoz, akkor olvas a sorok között, ha van egy csöppnyi esze.

És akkor itt jön menetrend szerint az érv, hogy a Fletó olyan jól megmondja az igazságot, nem hülyíti a népet. Ehhez már csak azt tegyük hozzá, hogy ő egy bukott politikus, úgy könnyű mondani a tutit, beszólni a hülyenépnek.
Ha egyszer sikerül súlyozni a szavazatokat aszerint, hogy 150 vagy negyed munkaóra / 90 vagy 140-es IQ van egy szavazat mögött, onnantól kezdve a gondolkodó értelmiség nem kényszerülne undergroundba.
Akkor számon kérhetjük a demagógiát: a populista semmitmondó javaslatokat, a pózolást, az ingyensör-típusú ígérgetést, a műbalhékat. Addig meg marad a kódolt beszéd.