Obama, más elképzelés híján, előrántotta a kalapjából a 70 éve ott porosodó Deal nevű Newcee-t, mondván, ha akkor jó volt, jó lesz most is.

Egyesek szerint persze a New Deal 1.0 se volt sikeres, mert a munkanélküliság még 1939-ben is 15% volt és még stb., de ezt fejtsék ki ők, a saját blogjukon.

Ami szerintem a probléma, az egy másik vetület. 1929-ben az USA egy hatalmas, ipari ország volt, a világ ipari termelésének nagyon nagy részét adta, tömegtermelés volt, majd tömegtúltermelés lett. Nem bírta a piac elfogyasztani a megtermelt javakat, ezért a termelés leállt, de akkor a munkás az utcára került, de akkor a gyár még a kevesebb terméket se tudta eladni, de akkor még több munkás került az utcára, és így tovább, negatív spirálban. Az állam ezzel szemben csökkentette a kiadásait, beleértve a szociálisakat is, azaz a munkanélküliek vásárlóerejét még tovább csökkentette. Keynes erre rájött, a New Deal pótlólagos keresletet teremtett, munkát adott a munkanélkülieknek, azoknak lett pénze, akkor elkezdtek venni, akkor a gyárak leállhattak a zsugorodással, akkor az emberek már biztosabbnak érezték a munkájukat, akkor többet költöttek, akkor a gyárak elkezdhettek növekedni, akkor felszívták a munkaerőt, akkor az állami munkát be lehetett fejezni, mindenki szépen visszament a magánszektorba dolgozni, és a New Deal sikeresen végetért. Mondom, fogadjuk el, hogy ez így OK, az ebben való kételkedést hagyjuk meg másoknak.

Viszont van egy szempont, amire szerintem nem fordítódik elég figyelem. Nevezetesen, hogy az 1930-as évekban az USA a saját maga által előállított termékeket fogyasztotta el. Az a gyár, amelyik leállt, majd a New Deal eredményeként újraindult, az a kör végén a visszaállt termelésből kifizette az államnak a New Deal költségét adóban. Mert a New Deal természetesen állami költekezés volt, eladósodás, amit a későbbi termelésből befolyó adók fedeztek. Ha meg nem fedezték, akkor az állam simán elinflálta a pénzt, és már rendben is volt.

Ezzel szemben ma az USA a Kína által előállított termékeket fogyasztja el. Ha visszaesik a fogyasztás, akkor a kínai kereskedelmi mérleghiány csökken, és Kínában zárják be a gyárakat. Az, hogy 533 ezerrel csökkent az állások száma, az egy jó hír, mert valójában már akár több millióval csökkent, csak ennek nagy része kínai gyár kínai munkása. És az USA el van adósodva (az USA GDP arányos hiánya 72%, Magyarországé 67%), és a jelenlegi globalizált világban már nem egészen a saját hatáskörében dönti el az inflációt és az árfolyamot. Ha tehát most megnövelik az állami kiadásokat, és ebből visszaállítják a fogyasztást, akkor ezzel visszaállítják a kínai kereskedelmi hiányt, azaz a megnövekedett fogyasztás összege Kínába megy, ott termel, ott adózik, ott növeli a foglalkoztatottságot, az USA-ban csak a hiányt növeli.

Van egy nagyon fontos példa egy ilyen országra, aki úgy lépett a New Deal fogyasztásélénkítés útjára, hogy nem a saját termelésére alapozott. Ezt az országot úgy hívják, Magyarország. Volt itt minden: lakásépítés, autópályépítés, 50%-os béremelés, az ismert eredményekkel. Mindezeket mondja most Obama is. Ő legalább még annyit mond, hogy mindemellé majd megbünteti a Kínába kivitt gyárak tulajdonosait, és hogy tessék hazahozni a termelést, de ez egyelőre nem tűnik többnek, mint ájtatos imádkozásnak, mert  a jelenlegi globalizált világban egy ilyen büntetés egyértelmű versenyhátrány lenne, és az a washingotni fat cat lobby még ott van, a change nem nagyon ütött be, ez látszik a kormány névsorán is.

Szóval a New Deal 1.0 az USA-t majdhogynem merkantilista országként érte, a New Deal 2.0-t pedig egy eladósodott, és külkereskedelemre ítélt országra vezetik be. Én bizony félek, hogy ebből magyar eredmény is lesz, és ~8 év múlva a világ összes pénzéből kell majd IMF mentőcsomagot összerakni az USA-nak. Ahelyett, hogy az elmúlt 30 év működését restaurálnák, (mert a New Deal a fenti mechanizmusával csak vészmentésre képes, fejlesztésre nem) tabula rasat kellene csinálni, nullás külkereskedelmi egyenleget elérni (bizony, a vásárlóerő visszafogásával, a dollár leértékelésével, még ha ez átmenetileg meg is nehezíti a jelenlegi adósságok visszafizetését), kevesebb kutyakozmetika és pénzügyi tanácsadó céget üzemeltetni, visszafogni a szociláis vívmányokat (nem munkaerőben, hanem színvonalban; pl. kevesebb CT gépet üzemeltetni az egészségügyben) és kiegyensúlyozott helyzetből újraindulni, valami fenntarthatóbb irányba.

A magyar példát is látva szkeptikus vagyok benne, hogy az a hetvenöt éves nyuszi csodákat tudna tenni. De persze ne legyen igazam.