Sólyom László nem megy el a nemzeti csúcsra, mert 'nem így működik az állam'.

Már nem egyszer jeleztem, hogy az az én egyetlen bajom Sólyommal, hogy ül a jogelméleti elefántcsonttornyában, és onnan idealisztikus ítéletekkel bombázza a konkrét, nem elméleti Magyarországot. Vannak esetek, amikor ezeket egyszerűen hibásnak tartom (pl. személyi szám), de ez a mostani nyilatkozata kifejezetten káros.

Ismét leírom: léteznek egyedi helyzetek, amelyek egyedi megoldásokat kívánnak. A magyar közjogi helyzet olyan, hogy a kétharmados törvények rendszere miatt lehetetlen érdemi változást elérni a berendezkedésben (kérdezzük meg: ez normális államműködés?), az alkotmánybíróság gyakorlata és a népszavazás ilyen tágra vett értelmezése pedig korlátlan obstrukciót tesz lehetővé (kérdezzük meg: ez normális államműködés?). A parlamentarizmus mint rendszer ezekkel a feltételekkel megbukott, a FIDESZ is a kétharmadra (alkotmányos diktatúra, 'működik a parlament az ellenzék nélkül is') hajt, mert tudja, hogy anélkül semmi.

A magyar ember még az írnél, meg a hollandnál is jobban azt képzeli, hogy neki annyi a dolga, hogy valamely pártot istenítse, a többit meg gyalázza, ahol éri, beleértve nem csak a vezetőjét, de összes szimpatizánsát, és minden gondolatát, függetlenül attól, hogy egyébként az értelmes-e vagy sem. Magyarországon mindenki azzal kezdi a beszélgetést: 'Képzeld az a hülye X politikus, már megint...', és kész, az már nem is érdekes, hogy mit mondott. Minden tankönyvet figyelmen kívül hagyva Magyarország első számú feladata, hogy bármilyen áron megmutassa az embereknek, hogy nem ez a végletekig kiélezett szembenállás a működés alapja. A kormány nyilván sok mindent megtehet, de nem véletlen, hogy Simor András MNB elnök, aki pedig kényesen ügyel függetlenségére, mégis társmeghívó volt a frakcióvezetők ülésén pénteken. Ugyanő a megbeszélés után annyit mondott: 'Ha ugyanaz folytatódik a szobán kívül, mint ami odabent volt, akkor Magyarország megváltozik.'.

Sólyom László ezt a kényszert nem érti, nem érzi, a tankönyvekben bújkál, és joglméleti ítéleteket hirdet, melyek nem segítenek a fenti ördögi körből kilépni (azt, hogy Orbán direkt ismét szembenállásra használja a dolgot, csak hab a tortán). Magyarország ismét nem előre megy.