Nagyon jó kis apropó adódott, hogy elmondjam, én hogyan képzelem Magyarország építését. Az apropó a budapesti kétszintű önkormányzatiság, amiről a vélemények bizony egyformán rosszak mindkét oldalon. Ha pedig ez az egyetértés megvan, akkor a törvénynek, még ha kétharmados is, meg kell változnia. Nem kell, hogy az ellenzék is egyetértsen minden paragrafussal, tartózkodhat, nem vesz részt a szavazásban, vagy más eszközzel jelzi a megfelelő helyeken az ellenvetéseit, de hagyja, hogy a törvény megváltozzon. Ne az legyen, mint ami a cikkben is van, hogy a kormány rögtön legyint, hiszen az ellenzék úgyis talál okot, hogy miért ne szavazza meg, és aktívan (vissza)élni is fog ezzel a jogával.

Nem az a kétharmados törvény értelme, hogy mindenkinek el kell fogadni (az a nagykoalíció, ami szintén nem a demokrácia csúcsa). A kétharmados törvény értelme, hogy az ellenzék vegyen részt az elkészítésében, kapcsolódjon be már a törvényelőkészítési szakaszban szakértői szinten,, és ha nincs alkotmányossági problémája (amit viszont döntsön el az alkotmánybíróság), akkor a következő választáson kampányoljon azzal, hogy ő mit csinálna azzal a törvénnyel. És neki is legyen olyan ellenzéke, hogy ezt megtehesse, az akkori ellenzék bevonásával. A kétharmados törvény ne politikai, hanem szakértői, kodifilációs egyeztetési kényszer legyen, a minisztériumok, és ne a parlament szintjén.

Így juthatnánk előre, mert most egyetlen kétharmados törvénymódosításra sincs esély (hacsak nem nemzetközi kötelezettség). Persze, a választási törvény külön gombóc, azt most hagyjuk, de azon kívül, miért ne ugorhatnánk neki? Miért is ne építhetnénk Magyarországot?