Van ellenzéki program! Megnyugodhatunk végre valahára. Ha például az MSZPt hirtelen elragadná egy idegen civilizáció, akkor is tudjuk: elővesszük a programot, kinyitjuk az első lapon.. és... "olyan országról álmodtunk, ahol mindenki békében és biztonságban élhet".  Lapozgatunk, hasonló tovább. Bár a dokumentum érdemei vitathatatlanok, a szerzők nem erőltették meg magukat sem a napi aktualitások sem a konkrét teendők irányában, mondhatni. De mire kell a program? Új vagy erős Magyarország, ez a választás?

Annak is igaza van persze, aki azt mondja, a program máshol is annyi, hogy az egész országban, de különösen a gazdaság, oktatás, egészségügy és nyugdíjak területén kolbászból lesz a kerítés; 100 oldalon keresztül megfogalmazva, kiragadott adatsorokkal és odavágó bölcs idézetekkel megspékelve. Vagyis a "főbb irányvonalak kijelölése". Miért várnánk el a Fidesztől többet? Nem is szólva arról, hogy egy esetleges 50%os világpiaci energiaáremelkedés milyen gyorsan döntene romba bármilyen konkrét elképzelést. Hibás volt a "hol az ellenzéki program" felvetés kezdettől fogva; nem azért tették fel mert alternatívát akarnak, hanem mert előnypontot akartak szerezni. A kérdés, hogy volt-e, van-e más lehetőség, függ még mindig.

Itt a kocsmában beszélhetünk világosan. A probléma úgy keletkezett, hogy minden évben többet költöttünk mint kellett volna. Az ok a Meggyesi-féle osztogatás,  amiből Feri sem tudott kilépni, és a választások előtti adócsökkentés. Rükvercbe hát. Mégis feltűnő, hogy a "reform" során milyen kevés történt a hibák direkt korrigálására de milyen sok a kérdőjeles strukturális átalakítás. Pedig az igazi ellenállás a sok, szinte semmit sem hozó de rengeteg konfliktust okozó szarságon van, mint az ingatlanadó, a kamatadó, a vizitdíj, a tandíj, stb., valamint az olyan eleve kérdőjeles átrendezések mint nyugdíj- vagy az eü törvény napirenden levő módosításai. A mögöttük húzódó ideológia egyáltalán nem fekete-fehér, amíg a gázártámogatásban, az áfában, a közbérek és nyugdíjak visszafogásában a szakma véleménye egyértelmű, ezekben a kérdésekben ugyanazoknak a szakértőknek a véleménye politikától függetlenül is megoszlik. Így egyrészt csökken a támogatás a lényegtelen de véres csaták alatt, másrészt az igazi változást hozó súlyos kérdések elől kifogy a levegő, csak a kín rakódik egymásra. Ott javítsuk meg ahol elrontották. Be kellene fagyasztani a közalkalmazotti béreket, a nyugdíjakat. Ez számítana. Pár szárnyvonal bezárása ehhez képest elhanyagolható. Tételes és pontos elszámolást az egészségpénztárba. Hiba volt az áfakulcsot levinni 25%ről 20%ra, hiszen a központi költségvetés legnagyobb részét az áfa adja. Vizitdíj kamatadó kutyafüle ehhez képest, ne is fárasszuk most egymást ilyesmivel.  Korrigálása megalapoza olyan növekedést segítő változtatásokat is, mint a szolidaritási adó eltörlése vagy a járulékcsökkentés. Csakhogy. Ha Ferenc áll elő vele egyedül, neki szívás. Ha Viktor, hasonlóan.

Lényegtelen a program betűje addig, amíg öngyilkos akció. Nem érdemes az ellenzéken sem számonkérni, hogy miért nem áll elő a kellemetlen részletekkel. Konszenzus nélkül kár is volt belefogni. Hiába tudja és érti mindenki, - szívük mélyén a jobbosok is - hogy szükség van rá. Ezért születnek felemás eredmények, áll a "reform" félúton, az MSZP történelmi béka-mélyponton, az SZDSZ meg sehol sem. Egész más lenne, ha a két meghatározó párt első embere együtt állna ki és mondaná, hogy vissza kell tenni az áfát 25%ra és el kell venni a 13. havi nyugdíjat. Egy ütős program kell, nem kettő magasszintű. Igen lehet másképp csinálni, és a közös program az igazi alternatíva.

Fletónak értenie kellene, hogy az ő személye a konszenzus akadálya, ahogy Chamberlainé volt 1940 májusában. A korrektség kedvéért persze meg kell említeni, hogy Viktornak is türelemmel kellene lennie a következő választásokig, ahogy Atlee tette 40-től egészen 45-ig.  Jöjjön valaki, aki korábban, az osztogatós évek alatt, vállalva a politikai elszigetelést, következetesen kitartott a konzervatív államháztartás mellett, nem vett részt tevőleg az elkúrásban, nem adakozott, de nem is ígért. Jelölje a kormányzó párt, ő pedig kérje fel a minisztereit, eggyel többet az MSZPből mint a Fideszből. Kétpárti támogatással végig is tudná vinni, a lehető legkevesebb kényelmetlenséget okozva mindenkinek; nagyobb hitellel és így több eséllyel, mint bármelyik a két főbohóc közül. 2010ben pedig új választás, tiszta lap. Egy nálunk fejlettebb politikai kultúrával rendelkező országban, egy másik világegyetemben talán így is lenne.