Duronelly Péter kiváló Index-en megjelent írását ajánlom elolvasni – még ha fő következtetésével nem is értek egyet. A cikk fő mondanivalója szerint a magyaroknak (Ady után szabadon) válságra van szükségük. Nagyméretű válság nélkül nem alakulhat ki erős közmegegyezés a szükséges változás (értsd valódi és nem PR reformok) ügyében.

Nos ennél a helyzet rosszabb – és jobb is.

Rosszabb, mert a válság után nem feltétlenül következik be pozitív változás. Az eredeti cikk utal Oroszországra, ahol a válság után nem a legpozitívabb változások zajlottak le. Nos, a rossz hír az, hogy nem az orosz példa, és Vlagyimir Putyin elnöksége lehetőségeink alsó határa. Argentína mondjuk szisztematikusan válságról-válságra jutott – és nagyon úgy tűnik, hogy száz év alatt sem sikerült semmilyen pozitív tanulságot levonni. Semmi az égegyadta világon nem garantálja, hogy a nagybetűs nép a homlokára csap és korrigálja a közpolitika hibáit. (És most ne is menjünk bele a tényleg apokaliptikus gazdasági világválságos történetekbe…)

Ugyanakkor jobb is a helyzet. Nem kell feltétlenül válság ahhoz, hogy a közpolitika az országot egy fenntartható és gyors fejlődés irányába vigye el. Megvan az ehhez szükséges tudás, az alapok világosak – elhatározás nincs, vagy legalábbis a közpolitikai elitben nincs. Ennek a létrehozásához nem kell 470 forintos svájci frank árfolyam. Mint ahogy nem kellett a cseheknek, a szlovákoknak – és ahogy nem kellett a dél-kelet ázsiai kistigriseknek sem. (És most, a politikai elit tiszteletének jegyében, minden pannon pumás célzást kihagyok!)

Az írás ugyanakkor nagyon hasznos. Rávilágít arra, hogy a dolgok jelen menete szerint egy nagyszabású válság sem elképzelhetetlen. A tényleges reformok hiánya, a költségvetési újraelosztás növekedése, a politikai szekértáborok kialakulása mind közérthetően mutatja be az ország helyzetét. Plasztikusan érzékelteti a válság lehetséges hatásait köznapi árfolyamadatokkal. Nagyon hasznos ez így, ilyen jól összeszedetten.

De még egyszer, a fő következetés nem helytálló. Nem kell nekünk se válság, se Mohács. Van lehetőség előtte is változtatni. A kérdés csak az, akarunk-e vele élni?