Gyakran elgondolkodom a Blikk címoldalán. No nem Fekete Pákó vagy Kelemen Anna kalandjain, hanem a standard képeken. A „Nicole (22) most szállt ki a medencéből, de nincs, aki megtörölje a hátát” típusúakra gondolok.
Most tekintsünk el az olyan pikáns részletektől, hogy milyen elegáns is az, amikor félpucér nőcikkel a címlapon megjelenő lap emel szót a női méltóság tiszteletben tartása mellett.
Engem az izgat, miért mindig ugyanazt kapjuk. Miért nincsenek képek másfajta emberekről, másfajta helyzetekben. Hát nem lenne változatosabb néha, hogy: „Géza (53) akár sztrájk közben is jóízűen majszolja szendvicsét a BKV karbantartó üzemben.” vagy „Jolán (49) szűknek érzi otthonkáját, mire végez a mosogatással.”

Persze sejtem én, hogy van valami összefüggés a megjelenő képek, kommentárjaik és a példányszám között. Akkor viszont miért nem lépnek az egyre kevésbé fogyó politikai lapok is? Úgy érzem, lehetne még lendületet adni a hanyatló lappiacnak. Valahogy így:


Ferenc (46) mostanában egyre magányosabbnak érzi magát. Vajon lesz aki megvigasztalja?


Zsolt (45) szeret incselkedni, bár a gondolatai mindig csak egy irányba kalandoznak.

Most mondjátok, hát nem szívesebben vennétek ti is egy ilyen újságot?