"Mondjunk nemet a szocializmusra" ordít rám az egyik plakát, "Elég a nem-en gondolkozni", mondja nekem a másik, de megnyugodhatok, "a jövő igennel kezdődik" a harmadik szerint. Mindezt a vizitdíj, a tandíj, és a kórházi napidíj kapcsán. Ekkora ideológiai határvonal választaná el a vizit- és tandíjfizető haladó baloldali kapitalista erőket az ugyanezeket tagadó maradi jobboldali kádáristáktól? Miért nem mindjárt "tovariscsi, konyec" ? Hova lehet még ezt a népszavazást tágítani?

Igaz ami igaz, tudjuk mindnyájan, hogy az egészségügy komoly gondokkal küszködik. Csak nevében ingyenes, hálapénzzel jobb ellátást lehet kapni, pazarló, forráshiányos, és még sorolhatnánk. Ebben nincsen vita köztünk, sem jobboldalon, sem baloldalon. De azt is látjuk már, hogy az úgynevezett egészségügyi reform egyes elemei ezekkel a problémákkal mit sem tudnak kezdeni. A leglátványosabb fiaskó a vizitdíj. Megszűntette a hálapénzt? Pedig ez volt az egyik érv mellette - elképzelni nem lehet, de anno volt aki ezt komolyan is gondolta. Hozzájárul érdemben az egészségügy pénztár állapotához? Néhány tízmillió forintra becsülték, beleszámolva a megtakarításokat - 300 forint visszatartó ereje - még egyszer annyira. Tengerben a csepp. Ezzel szemben adott-e alkalmat egy-két szuper automata beszerzésére? Nem bosszant-e végtelenül mindnyájunkat a kicsinyesség? És volt-e néhány szerencsétlen, akinek el kellett volna mennie dokihoz de erre sem futotta? Bár folyamatosan a betegek érdekeiről beszéltek, a vizitdíj a rendszerben egyelőre jelen sem levő piaci alapon működő biztosítók miatt kellett.

Erről szavazunk most. Az igenek többsége papírforma. Talán nem megyünk el elegen, hogy érvényes legyen. A választás mindenki számára egyszerű, józan ész, nem kell más. Hogy megéri-e emiatt népszavazást tartani? Talán túlzás egy csipcsup ügy miatt ennyi szervezés és energia. De van olyan pont, ahol ki kell állni magunkért. A kormányzati többség nem minden. Nem négy évre szóló diktatúrát alapít aki választást nyer, ezt is meg kellett tanulni. Nincs mindenről és mindennap népszavazás, de itt és most kellett egy stop.

Örömmel látom, hogy a jobboldalon nem instant kormányváltásról beszélnek, bár a "jövő igennel keződik", fogalmazzunk úgy, hiányosságokkal küszködik fülében és farkában. De mit kezdjek a "mondjunk nemet a szocializmusra" szlogennel? A Magyar Szocialista Párt plakátján? Hova akarják ezek a szerencsétlenek a kampányt tágítani? 1989-ben nemet mondunk az egy párt által irányított államra, a tervgazdálkodásra, az államilag felügyelt kulturális életre, a munkásőrségre, az itt állomásozó idegen csapatokra, a Szovjetunió által definiált külpolitikára. De senki sem mondott nemet a gondoskodó állam koncepciójára. Sőt, vannak akik a rendszerváltás után is elvárják, hogy az állam vigyázzon rájuk, adjon nekik. Nagyon sokan vannak az MSZP szavazói között. A feladat, az MSZP feladata, annak megmutatása, hogy a gondoskodó államot - esetleg kicsivel magasabb adó- és járulékterhek mellett - fenn lehet tartani. Miért kellene nemet mondani? Ki lesz erre vevő? "Mondjunk nemet a szocializmusra" - kinek és minek ez a marhaság? És ha az egységes és ingyenes orvosi ellátásra nemet kell mondani a szocializmus nyomainak eltüntetéséhez, akkor a Volkswagent nem kellene bezárni a fasizmus felszámolásahoz?

Ha a gondoskodó állam nem lenne lehetséges, az MSZP nagy bajban lenne. De szerencsére ott a minta Svédországban. Csakhogy Tony Blair volt a követendő példa az utóbbi években. Lejjebb kellett volna szorítani a korrupciót és a pazarlást. Bebizonyítani, hogy az állami működés is lehet hatékony, hiszen az állami alkalmazott kevesebbe kerül, és nincs profit sem. Megmutatni, hogy a beszedett adókból mi mindent tehet az állam az emberekért. De nem és nem - eleve abból indultatok ki, hogy az állam rossz gazda; korrupció és lopás; a hatékonyságot javító intézkedések elmaradtak (egy-két kivételtől eltekintve, mint a gyógyszertámogatás általakítása). Ezekből kellene több, privatizációból pedig kevesebb. Véges-végig az úgynevezett jobboldali reformalternatívát keresgéltétek - nem kellett volna mégis inkább egy baloldali reformalternatíva? A semmilyen társadalmi támogatással nem rendelkező, kicsinyes és erőltetett neoliberális "reform" helyett?

Kedves MSZPs kommunikátorok, ha a gondoskodó állam koncepciója ellen akarjátok a kampányt futtatni, megmutatja majd azt is, világosan és közérthetően, hogy az eddigi politikátok a törzsszavazóitok legmélyebb indítékaival volt ellentétes.