Pár éve egy baloldali politikusunknak alkalma volt már az európai energiaügyekben való felkészületlenségét demonstrálni. Kovács László, a legenda szerint, egyfajta politikusi meghallgatásra készült, amelyik a szokásos európai udvarias ámde szőrszálhasogató formát követi. Ugyanezen legenda alapján gecizős vizsga lett belőle és véletlenül pont épp energiaforrásnak nevezte a hidrogént, energiahordozó helyett. Hiába köpte-vágta, ezért kivágták. Ha a legendát félretesszük, valójában inkább  alapos és mély nemtudásról lehetett ott szó. László még azt sem tudta, az energiának mekkora stratégiai jelentősége van, azt hitte, a meghallgatás csupán formailtás. Figyeljünk mire jutott egy másik felkészült szakemberünk, Gyurcsány Ferenc a pótvizsgán.

Nézzük az Európai Uniót egyben mint gazdasági egységet. A közvetkező durván ötven évben olajjal autózunk, gázzal fűtünk és villannyal világítunk porszívózunk stb. ez nem fog változni. Kérdés csak, hogy állítjuk elő, honnan vesszük. Az áramot többnyire atomerőművekből. Új atomerőmű építése azonban nem célszerű mert az EU máris áramot exportál - ha valaki belül kevesebbet termel, vagyen attól, akinek van feleslege. Az olajból és a gázból viszont behozatalra szorulunk. Olajat több helyről tudunk vásárolni. Európa középső és keleti része azonban egyedül a Gazpromtól vesz gázt. Képzeljük el, mi lesz ha Putyin meghal, és az utódok összevesznek, amiből orosz polgárháború lesz. Nem biztos, hogy ezt hozza a jövő, de van valamekkora esélye ennek is. Akkor befagy a seggünk.

Össz-európai szinten gondolkozva, a következő időszak biztonsági stratégiája miatt a lehetőségekhez képest minél inkább függetleníteni kell magunkat az orosz gáztól. Fontosabb kérdés ez, mint hogy európai repülőgép-anyahajók cirkáljanak a tengereken. Bár bürokratikus okok miatt elhúzódhat, nekem nincs kétségem afelől, hogy ki fog épülni egy alternatív gázvezeték a Közel-Keletre. A Gazprom a pénzén annyi vezetéket épít amennyit akar.

Igaz, előfordulhat, hogy a közel-keleti térség destabilizálódik. Sőt ennek nagyobb az esélye, mint egy orosz polgárháborúnak. Stratégiai szinten nem ez a lényeg. Csak az számít, hogy most egy orosz belháború betenne nekünk. Ha van összeköttetés ide is és oda is, akkor van gáz, - pontosabban akkor nincs - hogyha egyszerre borul lángba az orosz és a közel-kelet. Szinte a 3. világháború. Ennek mindenképp sokkal kisebb a valószínűsége. Ekkor szállítóhajókkal fogja hozni EU a gázt, drágán, a fogyasztás korlátozásával, már ha valamilyen csoda folytán nekünk sikerül kimaradni a háborúból.

Az ötven év után: hidrogén.  Bármenyi is a gáz és az olaj, bárhogy is keletkezik, vagy helyettesítjük bioanyaggal, marad a felmelegedés problémája. A Föld széndioxidkörforgását nem értjük annyira, hogy szabályozni tudjuk. Nem az elkövetkező ötven-száz évben legalábbis. A hidrogénnek minden előnye megvan, ami a jelenlegi energiahordozóknak. Elégethető mint a gáz. Használható robbanómotorban. Tüzelőanyagcellában újra árammá alakítható. Mindegyik kiváló hatásfokkal. És egészen biztosak vagyunk abban, hogy nem szennyez. Hidrogént árammal; áramot atommal, kisebb részben folyók/nap/szél/dagály energiájával (talán egyszer fúzióval) elő tudunk állítani. Igaz, a szállítás és a tárolás költségei magasak, ezt oldjuk meg. Sokkal jobban értjük, mint a Föld légkörét vagy kérgét és az abban lezajló folyamatokat. Van 30-50 évünk, klasszikus K+F, Európa abban erős.

A kérdés csupán az, nekünk itt Magyarországon hova kell helyezkednünk.

Gáz: némi hazai kitermelés + sok import. Ha már import, a lehetőségek szerint álljunk két lábon, nemcsak a vezeték, hanem a beszerzés helyének esetében is. Kis országnak nem kell Putyin ambíciói mögé felsorakozni.

Áram: főképp Paks, szén/lignit leállít, és bizony import. A paksi áram után az importált a következő legolcsóbb. Itt nincs a függőség kínja sem, áramot vehetünk akárhonnan. Új atomerőműhöz meg kellene oldani a szemét elhelyezését. A természetes urán alig-alig sugároz: ami sokezer éve keletkezett az nem is tud erősen sugározni, mert elbomlott volna azóta. Nem úgy az atomerőművi trutymó. Van ott mindenféle anyag, sok izotóp, vegyület, ami mar, mérgez, párolog. És iszonyúan sugároz, eközben forró is lesz. Nincs a Földön olyan természetes anyag, ami ezredennyire ocsmány lenne. Elvileg nálunk ideálisak a geológiai feltételek egy atomhulladéktárolóhoz (milyen jó állami bevétel lenne más szemetét is behozni és tárolni). De ha ez komolyan szóba kerül, nemcsak a Greenpeace fog tüntetni, hanem én is és még sokan. Hatástanulmány ide vagy oda.

Sem a gáz árát, sem a villanyét nem szabad államilag támogatni; illetve - megfelelő fokozatosságal - meg kell szűntetni. Nekem ne kampányoljon senki többé "alacsonyan tartja a gázárakat", mert nem szavazok oda. Alternatív, zöld energia csak kiegészítés lesz a fentiekhez, és ezt - valamint a korszerű szigetelést és fűtési rendszert - nyugodt lélekkel lehet adóból és EU pályázatokból támogatni.

Van már egy vezetékünk az oroszokhoz. Jogos, az ukrán kérdés nem játszik a Déli Áramlatnál. Bár demonstratívan szivatta egy kicsit az ukránokat Putyin a múlt héten - hadd lássák a magyarok a saját szemükkel - mégis, 300 milliárd erre? Vágyainkban 15-20 év alatt térül meg tranzitdíjból? Gondoljunk arra, hogy ilyen méretű nemzetközi megállapodásnak a sima gazdaságossági számítások mellett (amelyek egyelőre nem túl meggyőzőek) mennyi buktatója lehet még. Egy magyar kormány jópár éve úgy gondolta, hogy mekkora ötlet szerződést kötni Csehszlovákiával, hogy közös vízlépcsőrendszert építsünk a Dunára. Több érvet találok most hirtelen emellett mint a második ruszki gázvezeték mellett. De mégsem volt túl jó ötlet Bős-Nagymaros, ugye egyetértünk. Ilyen gyorsan ki kellett használnunk ezt a "soha vissza nem térő alkalmat"? Egyelőre az orosz gázt sem tudják máshova eladni mint ide Európába. Nem csoda, hogy Putyin személyesen mekkora dipomáciai erőfeszítést fejtett ki emaitt.

Pár éve is itt járt, akkor azzal kecsegtetett, hogy egy bazi nagy gáztárolót építtetne nálunk, mi lehetünk az orosz gáz régiós elosztóközpotja és majd dől a lé a tranzitdíjból. Hiába nyalt Putyinnak még Feri kutyája is, végül mégis az OMVvel építi. Amikor egy nagyon erős hatalom ennyire akar valamit, egy pici országnak nem muszáj rohannia annyira. Hadd erőlködjön, mi húzzuk az időt, és kérjünk fokozatosan egyre többet. Korábban Macchiavelli írt a témában egy mérvadó értekezést.

Kovács Lászlónál kiderült a mély hozzánemértés az európai energiaügyekhez; én azon gondolkozom, nem ugyanez a sötétség nyilvánult-e meg meg a múlt héten. A Gazprom ambíciói kedvéért kinyújtott középső ujjunkat mutattuk Brüsszelnek, ahová tartozunk, akiktől reméljük többek között, hogy a metrót legalább részben kifizetik.  Nem kellett volna ezt a szerződést meggondolni, Ferikém, vagy legalább megvitatnunk előtte. Amit erről eddig nyilatkoztál, abban én az itt leírtaknak nyomát sem találom. Halvány büdös lila szikrányi nyomát sem.