Már majdnem azt adtam címnek, hogy Beszéljük meg ... elég égő lett volna.

Szóval az előző posztomban nem akartam belemenni egy vicc-magyarázatba, mert annál cikibb talán nincs is, emiatt viszont adós maradtam azzal, hogy akkor minek is írtam be. Most akkor átesem a ló túloldalára, mert a kérdés nyilván összetett, de akkor most jól csokorba gyűjtöm az érveimet. Előre bocsátom, hogy nekem sincs igazam, csak véleményem.

A modern demokrácia nem a többség munkásökle (az ugyanis a proletárdiktatúra), hanem a többség akarata, amely akarat az én fejemben szellemi eredmény kell, hogy legyen, és nem indulati. Az emberek mindennapjaikat nem azzal töltik, hogy kibogarásszák az állam működésének mozgatórugóit, felismerjék az összefüggéseket. Amikor megkérdezik őket, akkor szellemi hátrányból indulnak, nem a szellemi képességeik, hanem a kevesebb ezzel eltöltött idő okán.

Így tehát az emberek megkérdezése kockázatos dolog, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy legalább a szükséges mértékben értik, hogy miről szavaznak. Pláne kockázatos, ha direkte torzítjuk is az információt, direkte mást mondunk nekik, hogy miről fognak szavazni, mint amiről ténylegesen szavaztatjuk őket. Még plánébb, hogyha direkte nem is a szellemi, hanem az indulati, munkásököl akaratra hajtunk. A munkásököl ugyanis olyan, mint a Fradi B közép, nem jön meg neki az esze. ha már egyszer elszabadítottad, akkor az már önálló életre kel, például TV-t ostromol. A világtörténelemben volt egypár elszabadítása a munkásökölnek, egyikre sem büszkék a történelemkönyvek. A nyilvánvaló, de sokak szerint már lejárt lemez fasizmus helyett mondjuk példának az Abu Greib-i elszabadított amerikai katonákat.

Namármost a mostani népszavazáskor elszabadították a munkásöklöt, azt a +10% részvételt és +15% igent, amit senki sem várt. Erre indoklásként először példát mondok: egy falusi takarítónő most hétfőn munkába állt egy ismerősömnél, és beszélgettek a dologról, aholis a takarítónő azért dohogott, hogy neki azt mondták, hogy mind a három kérdésre egyformán kell szavazni. Pedig ő, és szerinte a falvak megszavazták volna az egyetemi tandíjat. Azaz, nemcsak, hogy nem értette meg a kérdéseket, de félre is informálták. A Gyurcsány-antipátia is indulatkeltés, nem abban az értelemben, hogy nem lehet Gyurcsányt utálni, hanem abban az értelemben, hogy félreinformálás emberenek azt mondani: "mindegy mi van a lapon, te a Gyurcsány ellen fogsz szavazni". Másodszor a részvételi adatokat is meg kell nézni: a legeldugottabb falvakban, ahol az emberek a legtávolabb vannak minden információtól, ott volt a legnagyobb részvétel és az igenek aránya. A részvétel pontosan fordítottja a szokásosnak, ahol a városiak mennek többen szavazni, és a falusiak kevesebben.

Természetesen a szavazók jó része megfelelően volt informálva, legalábbis technikailag, és semmilyen értelemben nem megkérdőjelezhető, hogy az emberek nem akartak fizetni, vagy hogy nem tetszik neki GYF. Praktikusan azonban nem tudjuk meg, hogy a kettő közül melyik motiválta az embereket, márpedig ez kulcskérdés. Ha ugyanis tényleg fizetni nem akartak, de Gyurcsánnyal nincs akkora bajuk, akkor arról kell, hogy folyjon a szó, hogy az emberek kapjanak/keressenek maguknak egy alternatívát, ahogy hajlandóak finanszírozni az egészségügyet. Ha Gyurcsánnyal van bajuk, de a fizetéssel nem vagy nem nagyon, akkor viszont jól odaszartak a saját küszöbükre, miközben a szomszéddal volt bajuk, hiszen a fizetést megszüntettük, Gyurcsány meg a helyén maradt. Ha mindkettővel bajuk volt, akkor látszólag jól jártak, de erre még visszatérek, most azt állítom, hogy nem ez volt a döntő többség, hanem az előző kettő.

Merthogy én nem vagyok statiszitkus, csak a blog, meg a saját tapasztalataim alapján tudom mondani, hogy a városi, értelmiségi réteg inkább Gyurcsány ellen, a falusi, szegényebb réteg inkább a fizetés ellen voksolt. És ez a két ellentétes érdek, megspékelve a munkásököllel, bizony blokkoló lehet a továbbiakban, róka fogta csuka lesz. Az ész, refuse/resist tandíjas javaslata, VIII. nagyapó ismerőseinek a felelősen gondolkodó polgárokra épülő Magyaroszágról szóló elképzelései, bugris elképzelése arról, hogy a FIDESZ konstruktív javaslattal áll elő a hogyan továbbról mind blokkolva vannak, mert a népszavazás túl jól sikerült. A FIDESZ most már le van kötve ahhoz politikailag, a tényleges kérdésektől függetlenül, a megmozgatott választói akarat által, hogy az állam osztogasson, hogy az embereknek soha semmiért ne kelljen fizetni, a munkásököl pedig kéri az indulati táplálást a továbbiakban, különben kenyéradó gazdája ellen fordul. Ha a FIDESZ 2010-ben kormányra kerül (még mindig csak 55% esélyt adok ennek), akkor nem lesz tandíj 2014-ig, pazarló lesz az egészségügy 2014-ig (ezt is tudom indokolni, és már le is írtam, nem ismétlem magam), és a felelős állampolgárok helyett kihelyezett pénzosztó kormányülések lesznek. Pangás lesz, a legszebb kádári értelemben.

Ígértem, hogy a mindkét résszel elégedetlenekről is írok. A mindkét résszel elégedetlenek szerintem mindennel elégedetlenek, amin azt értem, hogy mindig is mindennel elégedetlenek voltak, és mindig is mindennel elégedetlenek lesznek. Nem lesz soha egyetlen dolog sem, amihez a támogatásukat adják. És amenniyre én tudom, pont ezek az emberek nem járnak el választani, mert még a választás lehetőségével is elégedetlenek. Ezek az emberek nincsenek ott az igenek között, ezek az emberek a távolmaradók között vannak. Mindez persze csak statisztikailag dominánsan, ami maximum 80%-a a tárgyalt csoportnak, tehát biztos van, aki ebből a csoportból is elment, de nem ez volt a döntő többség, mert az a két másik csoportból került ki.

Szóval az a bajom, hogy nem a vizitdíjat töröltük el, nem a tandíjat töröltük el. Azt töröltük el, hogy az ország a következő hat évben előre mehessen. És ahogy Orbán Viktor egészségi állapotát elnézem, ha 2014-ben megint veszít, de természetesen FIDESZ vezető marad, akkor 2016-ban is beblokkolja a dolgokat. Ez a Magyarország nem fog előre menni, mert ellenzékben belavírozza magát egy olyan helyre, ahonnan nincs kiút, kormányon is meg van kötve a keze. 1995-ig volt tandíj a FIDESZ elképzelésében, de jól jött a Bokros-csomag ellen tüntettetni. 1998-ig volt több-biztosítós(!) eü. rendszer a FIDESZ elképzeléseiben, de inkább a népszerűség kellett, mint az ésszerűség. Most az egyébként ezen a blogon is sokak által támogatott co-paymentet sikerült partvonalra tennie. Lassanként elfogy az előttünk járó országok által már kitalált, bevezetett dolgok lehetősége, aztán akkor jöhet a magyar csoda, valami olyat csinálni, amit még senki sem próbált. És magyar emberek újabb generációi nőnek fel úgy, hogy nem láttak országépítést, amely változásokon keresztül zajlott volna.

A változás ugyanis olyan természetű, hogy először rosszabb eredményt produkál, mert még senki nem tudja, hogy mit kell csinálnia, még nem gyakorolta be, még nincs rutinja. Ha szét akarsz zilálni egy működést, akkor csak annyit kell csinálnod, hogy elindítasz egy változást, az átmeneti rossz periódus közepén elkiáltod magad, hogy "rossz, ezt változtassuk meg!", az újabb változás átmenetileg ismét rosszabb, de most már az előző rosszabb szinthez képest, az újabb, még rosszabb átmeneti periódus közepén kiáltsd el magad "még rosszabb, változást!", és így tovább, amíg csak teljesen tönkre nem tetted. A változás ezért mindig vesztésből indul, és kifejezett, határozott támogatás kell ahhhoz, hogy magától is ne szabotálódjon el (függetlenül a tartalmának az elemzésétől, formailag ez történt a Szetey-féle értékelési rendszerrel).

Sajnos Magyarországon az elműlt 20 év története semmi másból nem állt, minthogy bármilyen változás megtalálta a maga blokkoló ellenzékét, ami megakadályozta az előre jutást. Mi a rezisztancia országa vagyunk, de a rezisztencia csak újabb, ellentétes rezisztanciát szült. Az erők egymásnak feszülnek, a téteket emelik, a fékeket pakolják. Nincs győztes, mert a magyar rezisztencia nem arról szól, hogy kibekkelem, hanem arról, hogy "jól beolvasok neki; kiskanállal letolom a torkán; pellengérre állítom; ellehetetlenítem; megszégyenítem, politikai hullává teszem", ami csak sértettséget okoz. Ha másból nem, abból, hogy az MSZP 10 százalékról felállt 1994-ben, abból meg kellene értenünk, hogy az, akit ma eltaposunk, az holnap még jöhet szembe. Senkit nem kell személyében sértegetni, megalázni, mert a ma győztese a holnap vesztese, és valahol útközben elveszik a párbeszéd lehetősége. Nem tudom nem leírni, hogy a mostansági parlamenti kivonulást ebből a szempontból IS milyen szimbolikusnak és károsnak tartom.

Normális demokráciákban ez a fajta folyamatos ellenállás ritkán vezet eredményre, mert a választók a kabátlopási ügyekben mindkét felet büntetik (lásd Németország, ahol a kicsik törtek előre). Nálunk viszont a népszavazás megmutatta, hogy ennek a végletes illegitimációs sarokbaszorítósdinak micsoda támogatói bázisa van. Miért? Szerintem két dolog miatt: az egyik ismét egy példa, egy teljesen átlagos helyzetben egy teljesen átlagos fiatal lány mondta: "Hát jó dolgokról olyan unalmas baszélgetni; az az érdekes, amikor azt soroljuk, hogy kivel mi bajunk, milyen rossz dolgok vannak az életben stb." Ez az a magyar mentalitás, amit a nemzetközi statisztikában csak úgy neveznek, hogy a magyar a legpesszimistább nép. Nekünk a dolgok rossznak látása magunktól megy, mindenféle támogatás nélkül is. A másik, hogy sikerült 1989-ban egy olyan közjogi berendezkedést kialakítani, ami az abszolút bizalmatlanságra épül. A kétharmados törvények rendszere, az önkormányzatiság anarchikus rendszere, a túlgyengített köztársasági elnök mind-mind az egymásra mutogatásnak adnak remek keretet. Lelki szemeimmel elképzelem, ahogy az ellenzéki kerekasztal jogászai nem azon törik a fejüket, hogy hogyan fog működni Magyarország, hanem azt nézik, hogy kinek a hatalmát hogyan korlátozzák, nehogy diktatúra legyen. Hát sikerült a senkinek se elég hatalmat rendszert megalkotni. Tulajdonképpen ebben a berendezkedésben bármit megpróbálni megváltoztatni, ahhoz az összes többi országnál háromszor nagyobbat kell ugrani, mert itt egy kétharmados törvény, ott egy alkotmánybíróság, amott egy népszavazás, imitt egy Kossuth-téri tüntetés. Tényleg hülye, aki egyáltalán megpróbálja, ennyi tölténnyel egyszer biztosan leszedi az ellenzék: ha a kétharmados törvénnyel nem, akkor majd az alkotmánybírósággal, ha úgy sem, akkor a tüntetőkkel, ha úgy sem, akkor a népszavazással. Most éppen mind a négyet be kellett vetni, kicsit sok lőszer ment (egyébként biztos vagyok benne, hogy van még további töltény is, csak én nem vagyok jogász, szemben a FIDESZ kemény magjával). És hát vannak a hülyék, akik változtatni akarnak, és vannak az okosok, akik meg csak vadásznak, ráépítve a pesszimista magyar alapállásra.

Szeretünk búslakodva nézni Szlovákiára, és Csehországra, hogy mennyire elmentek tőlünk. Ne nézzünk mást, csak azt, hogy Csehországban idén vezették be ugyanazt a vizitdíjat, mint amit mi most eltöröltünk. A lakosság kétharmada elégdetlen (nem vagyunk mi annyira különlegesek). Ugyanaz a változásellenesség van, mint nálunk volt. De mi történik ott? Meg lehet-e fékezni a változást, Olyan-e a rendszer, hogy el lehessen gáncsolni a változást a választásokon kívül? Nem, a cseh rendszerben a kormánynak valódi felhatalmazása van, és ott felelősen léphetnek. És ennek az eredménye az, ahol tartanak. Vaclav Klaus hülye; Szlovákiában Meciar volt sokáig az ellenzéke Dzurindanak, meg kedves Jan Slotank van ott, aztán a reformokat mégis meg lehetett csinálni. Csak mi jutottunk odáig, hogy még büszkék is vagyunk rá, hogy mi ellenállunk, rezisztálunk, elgáncsolunk.

Ismerek egy gondolatmenetet, amely azon alapszik, hogy itt csak az a baj, hogy rossz embereknek a kezében van a hatalom, ha őket sikerül elkergetni, akkor egycsapásra itt lesz a Kánaán. Hát az a helyzet, hogy ugyanezt mondtuk a törökre, aztán a Habsburgra, aztán az oroszokra, aztán Antall Józsefre, aztán Horn Gyulára, aztán Bokros Lajosra, aztán Orbán Viktorra, aztán Medgyessy Péterre, aztán most Gyurcsányra, és ha jövőre az MSZP lecseréli Gyurcsányt, arra az emberre is ezt fogjuk mondani. Lehet, hogy egy konkrét embernek megvan, hogy a fentiek közül kivel elégedett, de Mo mint a választópolgárok összessége, mint néphangulat bizony ílyen. És ez nem viszi előre az országot, ez ugyanaz a fenti rezisztencia, ami minden változást (meg)akadályoz.

Esetleg, egyszer, véletlenül, foglalkozhatnánk az ország előrevitelével is, egymás visszahúzása helyett.

UI: A népszavazást követő héten pár érdekes dolog történt:

- A Political Capital és a Századvég együtt tettek javaslatot arra, hogy tegyék vissza a népszavazási eredményességi korlátot 50%-ra. Ha más nem, ez az együtt mindenkit elgondolkodtathat arról, hogy akkor mi is zajlott vasárnap.
- Az alkotmánybíróság elkaszált egy OVB által elfogadott népszavazási kérdést a több-biztosítós egészségügy ellen, jelezve, hogy a népszavazás cssk "különleges helyzetben" alkalmazandó, nem pedig általános protest-eszköz.