Törzskocsma

Jó egészséget a családnak, szerelmet, gazdagodást jövőre mindenkinek.. ami szokás újévkor, de most elfér talán még egy. Van akinek Feri és van akinek Viktor az ország ártó szelleme. Egyikünk erősködik, hogy érdemes lenne az egyházakat jobban támogatni mert körükben jobbak a bűnözési mutatók, másikunk szerint magánügy és tartsák el a híveik. Szerinted huligánok és náci gárda - őszerinte bűnöző rendőrök. Egyetértenünk ebben idén sem kell. De értsük meg egymást, jobban mint tavaly. Röhejes és szomorú egyszerre, amikor a politikai szembenállás miatt családon belül nem állnak szóba egymással. Ma ha ketten nagyrészt egyetértenek, akkor is képesek halálosan és vérig sérteni egymást. Nem olyan nehéz nyugodtan végighallgatni. Sőt ha csak 10%ban egyetértünk egyet, akkor először arra koncentrálni. Értsünk szót végre egymással.

"- Maga elvetemült patkány! Kétmilliót ezért a játék-vacakért? Hiszen ezt bármelyik kísérleti élő egerünk utánacsinálja fillérekért!
- Csakugyan!!! Ha szabad megjegyeznem, ön zseniális, Mr. Teufel... "

 

 

Szóval: Ti mennyit adnátok a képen látható, "mindössze" 28 kg súlyú bicikli darabjáért utánfutó nélkül, 5 év karbantartással, kiemelkedően nagy megrendelés esetén?

A helyes választ a hajtás után találjátok.

A maffiaellenes központ nyugdíjba vonuló vezetője kitálal(?). Tudjuk, a hídverés már megtörtént, most állítólag az uniós támogatások kerültek bűnözők célpontjába.
(Most kihagyom a magas labdákat a Ferenczi által is emlegetett első milliókkal kapcsolatban, arra azonban kíváncsi lennék, ezt a témát miért nyugdíjba vonulása alkalmából kapja elő, illetve akkor már miért nem mond példákat.)

Említettem már, a szervezett bűnözés megjelenése pályázati pénzek és egyéb állami források körül nem tragédia, akár a gazdasági fellendülést is segítheti. Lássuk be kevés olyan innovatív csoportja van a magyar társadalomnak, mint az alvilág. A tehetség pedig miért ne érdemelné meg a támogatást? Kreativitásban ugyan melyik gazdasági szakértő vagy éppen bölcsészből lett politikus vehetné fel a versenyt a legjobb szélhámosokkal? Hány Strasznov Ignáchoz mérhető szellem ül az Országgyűlésben? Melyik gazdasági- vagy pénzügyminiszterünk volt képes olyan gyorsan olyan sokat felhalmozni, mint Stadler vagy Kulcsár?

Csupán arra van szükség, hogy megfelelő irányba tereljük ezeket a szellemi energiákat. Hát kinek fájnának az uniós milliárdok? Ha a pénz nagy részét ügyes, a gazdaságot fellendítő, így az adóbevételeket növelő üzletekbe tudják fektetni, kit zavarna, hogy másik része akár terepjáróvá vagy helikopterré alakul?
Ne küzdjünk ez ellen, álljunk a folyamat élére, egy igazán új Magyarországért! Már úgyis szinte mindent kipróbáltunk, de eddig mindig csak a tisztességes politikusokat választottuk. Bízzuk mostantól inkább pénzünket a jelenlegi vezetőink helyett szélhámosokra, csalókra és tolvajokra!

Utálom, amikor hagyom magam provokálni és befolyásolni, de most mégis a Mester legutóbbi bejegyzéséről lesz szó - röviden és nem igazán alaposan, mert mégiscsak Karácsony van.

 

Magyarországon ugyan még senkinek sem jutott eszébe, hogy a karácsonyfát ünnepi fára keresztelje, de nem aggódom, nálunk is el fog jönni az ideje, az eddigi tapasztalatok szerint akkor, mire az USA-ban is már mindenki túlzásnak fogja tartani. Bár a politikai korrektségben még jócskán le vagyunk maradva, a hazai üzleti szféra és a kereskedelem képes haladni a világtrendekkel, a hamarosan bevezetésre kerülő kora őszi Gifts Day-t, ami meg lesz fosztva minden ideológiai sallangtól, valószínűleg elsőként fogjuk honosítani.

Fodor Ákos:

Indiszpozíció

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

Jelen poszt aktualitását csupán az adja, hogy levettem a polcról Siklóssy László "A Fővárosi Közmunkák Tanácsa története - Hogyan épült Budapest" című könyvét (1931, reprint kiadás).

Szeretem Budapestet. Szeretem nézni a házait, rácsodálkozni a régi épületek közt is ordító eklektikus jellegére, és fáj látni, mi hogyan pusztult el katasztrófa-sújtotta területet hagyva maga után és épült át a felismerhetetlenségig a XX. század második felében. Reménykedve nézegetem a Budapest Szíve programot, benne a forgalomkorlátozási tervekkel és a Kossuth Lajos utca forgalmának föld alá terelésével kapcsolatos tervekkel, és kíváncsisággal vegyes aggodalommal nézem, mi sül ki abból, ha Zaha Hadidot beengedik a Belvárosba.


És a lelkem mélyén - bár nyilván nem minden téren, de ebben nagyon is - visszasírom a kort, amikor olyan értékek nevében, mint a szépség és a jövő generációk csodálata, komolyan tenni lehetett egy városért és a hatékonyságra, és voltak arisztokraták által létrehozott független testületek, amik megtették, mert megtehették, hogy egy hosszú távú stratégia nevében tevékenykedtek, ellenálltak az akkor is jelenlévő rövidtávú profitérdekek nyomásának. Ha nem is minden tetszik, amit kitaláltak, de összefüggő koncepciókat alakítottak ki, nem hagyták korlátlanul ócsítani az épületeket, és nem építettek plázákat minden üres belvárosi telekre, na.

 

Természetesen más bevételek - így főként az ÁFA - növelése, a nyugdíj megadóztatása és az adóbázis szélesítése mellett.

Mégis, az egész javaslatcsomag szemléletében kísértetiesen emlékeztet arra, amiről a Fidesz beszél (illetve amiről sokatmondóan hallgat).

Pedig a Magyarország Holnap vitafórumok nehezen vádolhatóak Fideszes elfogultsággal vagy azzal, hogy kampányjavaslatokat akarnak tenni...

Tanulság: még egy kampányban sem feltétlenül egetverő marhaság minden, ami elsőre meredeken hangzik. Csak oda kell figyelni arra is, vajon mit hallgathathatnak el... Tessék olvasni, gondolkodni, értékelni - és ne mindig csak az első benyomásra hallgatni.

Igen, a verseny jót tett a veztékes- és mobiltelefonpiacnak. Rengetegszer elhangzott már, és tényszerűen igaz is: jót tett. Érvként hangzott el az egészségügyi biztosítók piaci- és versenyalapúvá szervezése mellett, rengetegszer. Hadd osszak meg veletek egy pici részletet, a telefonpiacról, végülis - részben - szakmámba vág.

Lassan minden távközlési cégnél működik már olyan rendszer, amelyik az egyes ügyfelek szokásait figyeli értékeli, pontozza őket, de akár a forintban kifejezett értékét is megadja: mennyit ér meg az ügyfél a cégnek. Ha valaki sokat telefonál, kipróbálja mindig az új szolgáltatásokat, de keveset reklamál és nem variálja a díjcsomagokat, valamint a számláját  is pontosan és rendben fizeti - például csoportos beszedési megbízással - magasra teszi. Aki csak az alapszolgáltatásokat használja, azokból is keveset, viszont rendszertelenül fizeti be a csekkeket, sokkal alacsonyabbra. Ha megnézel egy előfizetőt azt is látod rögtön "mennyit ér" a cég számára. Van olyan ügyfél is, aki több költséget okoz mint amennyi bevételt hoz. Érdekes funkciója ennek a szoftvernek, hogy amikor regisztrál egy új ügyfél, akkor az ott felvett - részben demográfiai, statisztikai jellegű adatokból - besorolja egy adott ügyféltipusba, annak alapján, hogy a hasonló életkorú, helyzetű, foglalkozású stb. ügyfeleknek átlagosan mik a szokásaik. 25-35 közötti nyakkendős egyedülálló férfiak például igencsak hajlamosak mindenfajta újdonságot kipróbálni, ezt a szoftver a statisztika alapján kalkulálja és rögtön valamifajta becslést ad az ügyfél "értékére".

Üdvözlök mindenkit a kocsmában!

Komolyan véve Pascal előző posztban elkövetett buzdítását, úgy döntöttem, székfoglaló bejegyzésemben az egészségügyben találom fel a spanyolviaszkot. Úgysincs messze az idő, amikor mindenki úgy fog érteni hozzá, mint a focihoz vagy a politikához. Nem akarok mindig csak bírálni - így zugszakértői javaslat következik, a biztosítók kérdésében. Kritikákat és további javaslatokat várok.

Van ellenzéki program! Megnyugodhatunk végre valahára. Ha például az MSZPt hirtelen elragadná egy idegen civilizáció, akkor is tudjuk: elővesszük a programot, kinyitjuk az első lapon.. és... "olyan országról álmodtunk, ahol mindenki békében és biztonságban élhet".  Lapozgatunk, hasonló tovább. Bár a dokumentum érdemei vitathatatlanok, a szerzők nem erőltették meg magukat sem a napi aktualitások sem a konkrét teendők irányában, mondhatni. De mire kell a program? Új vagy erős Magyarország, ez a választás?

Annak is igaza van persze, aki azt mondja, a program máshol is annyi, hogy az egész országban, de különösen a gazdaság, oktatás, egészségügy és nyugdíjak területén kolbászból lesz a kerítés; 100 oldalon keresztül megfogalmazva, kiragadott adatsorokkal és odavágó bölcs idézetekkel megspékelve. Vagyis a "főbb irányvonalak kijelölése". Miért várnánk el a Fidesztől többet? Nem is szólva arról, hogy egy esetleges 50%os világpiaci energiaáremelkedés milyen gyorsan döntene romba bármilyen konkrét elképzelést. Hibás volt a "hol az ellenzéki program" felvetés kezdettől fogva; nem azért tették fel mert alternatívát akarnak, hanem mert előnypontot akartak szerezni. A kérdés, hogy volt-e, van-e más lehetőség, függ még mindig.

Nagy a baj! Reformok megszorítások tömkelege. Össze kell fogni, és csillapítani a csapásokat, amennyire lehet az élet minden területén.

Hogyan? Trükkök százaival. Leghatékonyabban az információ megosztásával és minél nagyobb együttműködéssel. Szép példa erre a szabad szoftver, amely sokszor jobb, mint a sok pénzért árult Gates-termék.

Különösen ott érdemes fogni a pénzt, ahol olyan környezetvédelmi és gazdasági szempontból kritikus dologról van szó, mint például az olajégetés. W. mester fontos kérdésre tapintott rá tegnapi posztjában. Azonban ez nem elég, nem elég, ha mindenki külön Suzukival rohangál. Jobb egy Land Roverrel menni, mint négy Suzukival.