Törzskocsma

Tikkasztó nyári napon nem lennénk jó kocsmárosok, ha nem tennénk egy korsó hűvös sört olvasóink asztalára. Ne menjünk hát el szó nélkül a héten megjelent új Heineken-reklámkampány mellett.
Megrögzött blogolvasóknak nyilván feltűnt, hogy az elmúlt napokban az olvasottabb oldalakon, illetve az Index címoldalán ajánlott posztoknál rövid OFF-kommentek jelentek meg, ezzel a mondattal: "nézd meg.. még mindig nem hiszem el, amit láttam..!" és egy heinekenmusicos linkkel.
Nem szaporítanám a szót, csak egy kérdés kínoz: A Heineken webmarketingesei tényleg nincsenek tisztában azzal, hogy a bloggerek és olvasóik mennyire rühellik a spameket?
Komolyan azt hiszi valaki, hogy ma még bármiféle pozitív üzenetet el lehet juttatni így a blogok közönségéhez? Kíváncsi lennék persze arra is, honnan és mennyiért marketinges, aki ilyet ma még jó ötletnek tart.
Hogy blogok bosszantó offolása hogyan fér bele a cég reklámetikájába, nem tudom. De ezen a nyáron nem fogok Heinekent inni, az tuti.

Mely napilapokban reklámozta 8 millió forintért kormányunk a 40 milliárdos állami támogatásban részesülő Mercedes-gyárat?
A helyes megfejtők közt kormanyszovivo.hu sajtós-hozzáférést sorsolunk ki.
Utánuk az özönvíz, jöjjön a Happy End!

Már egy jó ideje csinálja a subba a "szív iwiw" válogatást: a legretardáltabb iwiw-userek lapjára vezető linkeket publikálja.
Hasonló projektbe kezdett a szórakoztatási iparban verhetetlen kuruc is.
Az ilyen képek már általában önmagukban is jelentős nevettető erővel bírnak, de igazából egy-egy jól eltalált komment teszi rájuk a koronát.
Úgy látszik, a műfaj legnagyobb mesterét, Vasutas Ferkót (aki még nem látta, feltétlenül klikkeljen, alapmű, mestermunka stb.) sikerült a kurucnak igazolnia.
A Nagymester most biztosan nagyon elégedett.
Most pedig, kedves olvasók, kapaszkodjatok meg a széketekben, nehogy leforduljatok:

Erőteljes zöld fordulatot vett drága (copyright:TuRuL_2k2) kormányunk korrupciós stratégiája. Korrupció volt, van, és lesz, erről kár lenne vitát nyitni. A kérdés csak az, hogy mennyire csökkenthetők e nélkülözhetetlen kormányzati tevékenységhez kapcsolódó negatív externáliák.
Az egyik kulcsszó: anyagtalanítás, ami a fenntartható fejlődés egyik fő oszlopa: minél kevesebb nyersanyag felhasználásával minél több pénzt elszivárogtatni. A másik fontos fogalom a zöld kémiában fontos atomhatékonyság analógiájára a korrupciós hatékonyság*: a kamuberuházásnak a költségét értelemszerűen célszerű minél nagyobb arányban elcsorgatni.

Idéntől a közlekedési szabálysértéseknél a maximális kiszabható bírság 300 000Ft, a minimum 30 000Ft. Május elején magasra csaptak a hangulati hullámok. Ma végre kijött egy adat: 15000 (első fokú) feljelentésre 580 millió Ft kiszabott bírság. Gyors számolás: 1 feljelentésre kevesebb mint 40000Ft, alig haladja meg a minimumot.

Hál istennek a riogatóknak (kaszálás, lehúzás) most nem lett igaza

50 éve hogy Nagy Imre nyakára hurkolták a kötelet, és 5 napja, hogy ma regnáló utódja ismét elhatárolódásra szólította fel ellenzéki riválisát.
Magam nem hiszem, hogy egy párt vezetőjének el kellene határolódnia egy másik párttól, mint ahogy rokontól és háztulajdonos-elődtől sem feltétlenül szükséges.
De ha Gyurcsány Ferencnek mégis ilyen fontosak e szimbólumok, vajon eszébe jut-e mikor reggel felkel és munkába indul, hogy 50 éve ugyanazon a napon ugyanazon a kapun kilépve szintén kossuth-téri munkahelyére indult valaki, hogy bejelentse a hírt: kivégeztetett?
Fontosak-e számára annyira e gesztusok, hogy megemlékező beszédében erről is ejtsen pár szót?

az igazságnak
szilánkos töredékét
kezedbe nyomom.

Mostanság divat lett posztsorozatokat indítani, ezért úgy gondolom, indíthatnánk egy, a törzskocsma szellemiségéhez igen jól passzoló, jó hosszúnak ígérkező sorozatot.
Igazából ez már a harmadik rész, a postásbicikli-ügy (melyet e poszthoz hasonlóan hamarosan pontosabban is kivizsgáljuk) és a négyes metró (erre is majd visszatérünk, hisz a metro4.hu részletes elemzést ígért a költségekról, ehelyett meg kaptunk az arcunkba egy - khm, eufémisztikusan szólva - mellébeszélős magyarázatot).
Mai közbeszerzési korrupciós ügyünk a Köztársasági Őrezred kísérőautó-beszerzése.
Navracsics Tibor jó témaválasztással lecsapott erre a kis hírre: állam-szidás és autóbuzulás együtt, szép hobbik, nekem is bejön a téma. Azonban azt hiszem, kicsit a demagóg feléről fogta meg a témát:
"terepjáróból jobban látni a tájat"

A divat nem mindig logikus. Az újabb politikailag korrekt divat az előítéletek elítéléséről sem az. Ettől még népszerű és elfogadott. A moonbat ostobaság belátásához nem kellene nehéztüzérség, de az érvelés öröme végett segítségül hívjuk Thomas Bayes-t is: Nemhogy a mindennapi következtetés, de a tudományos megismerés módszertana sem zárja ki az előítéletet. Az előítélet önmagában se nem jó, se nem rossz – hanem az emberi gondolkodás alapvető eszköze. Nincs is értelme az előítélet mint olyan ellen küzdeni - mint ahogy statikai problémák esetén sem a gravitáció ellen küzdünk. Inkább a valóban káros előítéletek kiváltó okait érdemes megszüntetni.

Míg az ezredforduló slágerszava a polgár volt (felmelegíti: GYF), addig ma magára valamit is adó közéleti ember a reform szó minél többszöri használatával igyekszik médiaképes maradni. Mint ahogy a mai napig nem tudjuk, hogy akkor pontosan ki is az "a" polgár (nagy P-vel természetesn tudjuk :-) ), ugyanígy aluldefiniáltan használjuk "a" reformot is. Elővezetem a saját definícióm (látom, hogy kicsit tanár bácsis lett, előre is bocs), aztán kicsit következtetek még belőle.

Gyakran elgondolkodom a Blikk címoldalán. No nem Fekete Pákó vagy Kelemen Anna kalandjain, hanem a standard képeken. A „Nicole (22) most szállt ki a medencéből, de nincs, aki megtörölje a hátát” típusúakra gondolok.
Most tekintsünk el az olyan pikáns részletektől, hogy milyen elegáns is az, amikor félpucér nőcikkel a címlapon megjelenő lap emel szót a női méltóság tiszteletben tartása mellett.
Engem az izgat, miért mindig ugyanazt kapjuk. Miért nincsenek képek másfajta emberekről, másfajta helyzetekben. Hát nem lenne változatosabb néha, hogy: „Géza (53) akár sztrájk közben is jóízűen majszolja szendvicsét a BKV karbantartó üzemben.” vagy „Jolán (49) szűknek érzi otthonkáját, mire végez a mosogatással.”

Persze sejtem én, hogy van valami összefüggés a megjelenő képek, kommentárjaik és a példányszám között. Akkor viszont miért nem lépnek az egyre kevésbé fogyó politikai lapok is? Úgy érzem, lehetne még lendületet adni a hanyatló lappiacnak. Valahogy így:


Ferenc (46) mostanában egyre magányosabbnak érzi magát. Vajon lesz aki megvigasztalja?


Zsolt (45) szeret incselkedni, bár a gondolatai mindig csak egy irányba kalandoznak.

Most mondjátok, hát nem szívesebben vennétek ti is egy ilyen újságot?

Politikus mondhat amit akar, szerintem az úgynevezett szakma viselkedésének különbsége miatt van az ország ott, ahol van, a csehek meg ott, ahol ők vannak. Majd ha a magyar egészségügy is olyen szakmai képviseletet állít ki, amelyik a tényleges dolgokkal foglalkozik, nem pedig Éger-féle társadalmi riogatások (és ehhez kapcsolódó rendszervisszaforgatások) mögé sorakozik fel (ha mással nem, csöndes cinkossággal), szerintem akkor kérhetnek beleszólást a tennivalókba.



Érdekes még a pártfelállás: a cseheknél baloldalnak hívják a népet féltőket, és jobbnak, aki lép.

Folyamatosan él bennem a gyanúper, hogy az, hogy a hazugságra vezetjük mindig vissza a Gyurcsánnyal való elégedetlenséget, az nem az igazság, hanem csak egy kényelmes állapot. Teljesen igaz, maga ismerte be, nem kell bizonygatni, lehet rá ujjal mutogatni, és addig is nem kell máson gondolkodnunk.

De eddig nem nagyon tudtam érvet találni ehhez a női megérzéshez,

Más esetben nem örülnék annak, mennyire nem tudtam meglátni, hogy mi fog ma történni. Én is, mint mindenki, ideges autósokat, hosszú tömött kocsisorokat, bedugult Budapestet vizionáltam. De ez a jó kis sztrájk... Budapest egyetlenegy napra egy élhető, kényelmes város lett. Utoljára gimnazista koromban, a taxissztrájk idején éreztem így magam. Pedig akkor még hol volt ennyi autó. Igaz az a kevés többet füstölt talán. De ma: jó az idő, tiszta a levegő, lehet közlekedni, nyugodt és békés minden. Lehet dolgozni. Persze ehhez az is kellett, hogy sokan ne is üljenek autóba, szabadságot vegyenek ki. De sokan vannak azok is, aki gyalog vagy bringával - vagy mint én, motorral - nyomják.

A többi napon egyszerűen az a baj, hogy nem férünk el. Nem kellene metró, nem kellene villamos basszus? Hadd kérdezzek akkor rá, emberek: ehhez nekünk a BKV sztrájkja kellett? Hogyhogy nem tudtuk, nem jöttünk rá eddig?

Mi van itt már? Egyszer csak feltűnt a főváros piszka?

És mi lesz itt még?
Akkor mostantól a Gyurcsány-kormány egészpályán letámad? Leállítják a négyesmetró építését? Csak úgy genyázásból a kormány nemzetbiztonsági célokra rekvirálja a pesti combinókat? Gy. Németh Erzsébet a Városháza környékéről is elkergeti Bőhm Andrást?
Már várom is nagyon, hogy Demszky Gábor bejelentse a főváros újabb ostromát.

"- Mikor szabadítottad meg az én kezeimből a Vadsu... őfelségét?!

- Amikor meg akartad fojtani. Éppen akkor érkeztem a Négy Bölcs Sintérhez. Azt mondtam, hogy őfelsége nevetségessé tett és gyűlölöm, erre azonnal védelmedbe vetted, és ezt akartam... Azért ne fejeztesse le kétszer, felség. Elég lesz egyszer is. Nekem van szívem.

- Azt akarja mondani... - kérdezte a herceg - hogy az én érdekemben tette?

- Ezt a politikát űztem végig. Amikor elvitték önt megölni, én addig örültem, amíg visszahozatták, csak azért, hogy én megpukkadjak a méregtől. Azután elkezdtem a Vöröskarmot szeretni, és addig szerettem, amíg elhidegült tőle mindenki, és fellázadtak ellene. Mert az én szeretetem öl, butít és nyomorba dönt."

(Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány)

Gyurcsány Ferenc felvetette, hogy hozzá kellene nyúlni a nyugdíjkorhatárhoz és a gyerektámogatásokhoz. (Utóbbi esetében ha jól értem, az összeg munkavállalásra jobban ösztönző időbeli átütemezéséről volna szó, ami nem volna feltétlen rossz ötlet; igaz, gyes mellett már ma is lehet dolgozni, de a kettő mégsem ugyanaz...)

Miután reális esélye merült fel (értsd: 0< ), érdemes gondolkodnunk egy előrehozott választás előnyein és hátrányain. De ne csak abból a szemszögből, hogy melyik pártnak mi lenne a jó, azt megteszik elegen a holdudvarokban.
Természetesen, akik várhatóan buknának, nem szeretik az ötletet, a választás favoritjai szerint meg ez lenne a követendő út. Kicsit próbáljunk tehát elszakadni a kormány-ellenzék relációtól, és nézzük így a dolog jó és rossz oldalait.

Az ellenzők egyik legfontosabb érve, hogy nem hiányzik most a feszült politikai helyzet tovább élezése. (Azt gondolom, ez amúgy ízlés kérdése, van aki szeret politizálni, mások meg nem.) Azonban a helyzet van már annyira feszült, amin egy új kormány megválasztása inkább már enyhíthetne. Mert sosem hátrány, ha nem térnek el drasztikusak a közvélemény óhajai a parlamenti arányoktól. Bizony, nem elhanyagolandó érv a választók akarata sem. Tudom persze, hogy a közvéleményre hivatkozni a bot rosszabbik végéről nézve ócska populizmus, de végtére is demokráciában élünk.

Hogy a jelen helyzetben mi lenne a helyes döntés, az persze azon is múlik, mit akar a kormány kezdeni a következő két évben. Nekifutnak valaminek minden-mindegy alapon, vagy a parlament most már két évig csak nemzetközi szerződéseket fog ratifikálni. Ez egyelőre talány talán számukra is.
Van ugyanakkor valami, ami egy 2008-as választást igen szimpatikussá tesz a szememben, és ez független az aktuális politikai szereplőktől. Gondoljunk egy kicsit a jövő választásaira.

Hát ez a Duronelly-cikk tényleg jó volt, nekem hosszú idő óta az egyik legjobb. Az én következtetésem azonban sarkosabb, mint Duronellyé, és pont ellentétes, mint Toryé.

Duronelly Péter kiváló Index-en megjelent írását ajánlom elolvasni – még ha fő következtetésével nem is értek egyet. A cikk fő mondanivalója szerint a magyaroknak (Ady után szabadon) válságra van szükségük. Nagyméretű válság nélkül nem alakulhat ki erős közmegegyezés a szükséges változás (értsd valódi és nem PR reformok) ügyében.

Nos ennél a helyzet rosszabb – és jobb is.

Ahogy a jelenlegi helyzetet elnézem, lassan el kell gondolkodni azon is, mit fog lépni a Fidesz, ha kormányra kerül.

Bármennyi hülyeséget is hordtak is össze a pártok a 2006-os kampányban, a jobboldal részéről világosan kivehető volt az a szándék, hogy a gazdaság növekedését a munkavállalásra való ösztönzéssel szeretnék elősegíteni. Ami nem feltétlenül ördögtől való ötlet, pláne, hogy az Unióban 2006-ban kizárólag Máltán és Lengyelországban dolgoztak kevesebben a munkaképes korú népességből, mint nálunk.

 

Foglalkoztatottság a 15-64 éves népesség arányában (Eurostat)

 

De ha a jobboldal komolyan veszi ezt a politikát, jelentős dilemmákkal kellhet szembenéznie. Ha ugyanis kicsit jobban megkaparjuk a helyzetet, kiderül, hogy (bár a magas bérterhek valóban komoly problémát okoznak) távolról sem kizárólag a munkahelyek hiányával van dolgunk: a rossz a foglalkoztatottsági mutatók bizonyos aránylag jól körülhatárolható csoportokhoz kapcsolódnak. A többiek más Uniós országokhoz hasonló eséllyel találnak maguknak valamiféle munkát. Ezeket a csoportokat kellene tehát a munkavállalás megkönnyítésével, illetve az inaktív életmódot kifizetődővé tevő juttatások megnyirbálásával visszajuttatni a munkapiacra.

Ezzel most úgy vagyok, mint János bácsi, hogy erre még én se számítottam. Az alkotmányos népítéletet követően újabb közjogi szépség bukkan fel, bár nem először, de most mégis hangsúlyosan: ha az SZDSZ formálisan ellenzék lesz, akkor jár neki bizottsági elnöki poszt a parlamentben (az elnöki helyeket paritásosan töltik be), de ami még szebb, jár neki ellenzéki hely a ORTT kuratóriumok elnökségében.

A ORTT kuratóriumi elnökség ugye 8 tagú, és 4 kormánypárti, 4 ellenzéki tagja van. Amikor a MIÉP volt formálisan ellenzéki, akkor ő ebből rögtön két helyet kért a maga 14 képviselőjével, csakhogy emlékezzünk a régi szép időkre. Most az SZDSZ is eljátszhatná ugyanezt, de nem szükséges. Ha csak 1 helyet kér, meg a kormány 4 MSZP-se bent van, az akkor 5, és az MDF-es küldöttet nem kevés dologra rá lehet venni, és akkor az már hat a nyolcból, vagyis kétharmad. Ha feltolják 10 főre az elnökséget (még két pártkatona kap állami fizetést), még akkor is 7/10, és még 12 tagú elnökségnél is 8/12.

Hát ez az a mellékhatás, amire Navrasics hamarjában csak annyit mondott: 'messze van még április vége, talán mégiscsak megegyeznek.'.

Tudtok még ilyen helyzetet?

És ez egyébként nagyon fontos dolog: végre lenne igazi mérleg nyelve. Nem érdekel, hogy ez az Ibolyka vagy a Herényi vagy a szomszéd macskája. És ugyanez a parlamentben is nagyon tetszene: mondjuk a mai realitásokkal számolva a FIDESZ elérne 63%-ot, az MDF megint 5,04%-et, az MSZP-SZDSZ meg a maradékot. És akkor lehetne ráhajtani a kétharmadra, de bizony ellensúllyal. Ez a felállás NAGYON tetszene.

(bugrisnak kösz a javítást, elsőre ORTT-t írtam)

Mivel kedvenc foglalatosságomnak, az ország sorsáról való gondolkodásnak annyira nincs közönsége, hogy átmenetileg még engem sem érdekel, ezért vegyük a soron következőt, a politikai helyzet konstruktív elemzését (az ezután következő lenne a politikusok elemzése, de arra remélem sose kerül sor, ott lenn már annyian nyomulnak, csak beleveszne az ember). A konstruktívon azt értem, hogy megpróbálom a jövőt felvázolni, nem pedig a múltat pocskondiázni vagy azt keresni, kinek mi a hibája.

Tehát ennek itt vége van, mint a botnak.  Mostmáron az a kérdés, hogy az MSZP-SZDSZ akar-e maradni 2010-ig, methogy a jelenlegi közjogi berendezkedésben ezt ők döntik el. Nézzük mi lenne, ha (1) nem akarnák, hanem előrehozott választásokat tartatnának, vagy (2) akarnák, mely esetben ki is fogják tölteni az idejüket (hogy hogyan az majd a részletezésnél).

(Sólyom Lászlónak, azaz a blog mottójának, is szeretettel)

Sikerült megszereznünk Kovács János titkos naplóját, mely hihetetlenül izgalmas bepillantást enged egy nagyformátumú, megnemértett nagy gondolkodó mindennapjaiba. Állítsunk emléket ennek a világmegváltó véleményformálónak naplója szöveghű közlésével.

2006.08.15 Most már elegem van abból a felháborító hazugságáradatból, amely már a blogokból is árad. Visszavágok, és mindenkinek világosan el fogom magyarázni, hogy miben tévednek, és mi az egyetlen helyes értelmezése a világnak. Nem hagyhatjuk, hogy a hazugságok árasszanak el minket.
regisztrálok.

Most elkezdhetnénk komolyan rágódni azon, hogy milyen sportszerűtlen húzás volt a koalíciós partner miniszterének menesztését egy pártgyűlésen bejelenteni, vagy ezek után a miniszterelnök mentális képességeit minősíteni. De inkább ne tegyük, amikor szórakozhatunk is. Mert a koalíciós együttműködésért(!) felelős államtitkár népszavazást értékelő elemzése még csak a műsort beharangozó előzetes volt. Vegyünk elő egy sört a hűtőből, bontsunk meg egy zacskó csipszet, lesz itt móka-kacagás, az igazi show csak most kezdődik.


Válogatás a műsor eddigi viccesebb pillanataiból: