Lehet vitatkozni az afganisztáni vagy az iraki háború jogosságáról, de az angoloknál természetes, hogy ha egyszer az ország hadban áll, abból a királyi családnak is ki kell vennie a részét. És nem csak 1-2 protokollfotó erejéig...
A mi elitünk vajon mikor jut el az ilyen gesztusok fontosságának felismeréséig?
Tudom, hogy igazából nem a mai a szökőnap, én sem a piacon vettem a doktorátusomat, de február 24-e akkor is van minden évben.
Szóval, mit is érdemes tudni a mai (szökő)napról? Szigorúan fiskális szempontból elég annyi, hogy az emberek ma is dolgoznak és vásárolnak. Ez pedig magasabb GDP-t, több fogyasztást és így több adót jelent. Nagyjából 0,3-%-al. Nem kevés ez, kedves barátaim. 3 ilyen nap egy évben már egy egész százaléknyi javulást eredményezne a gazdaságnak.
Tudják ám ezt ők is. Mit gondoltok, mivel foglakoznak most valójában a minisztériumban? A sok látványos, reformnak titulált pótcselekvés és figyelemelterelés mellett már dolgoznak egy csendes naptárreformon.
Egy-egy plusz munkanapocska itt meg ott, és máris szebben mutatnak azok a számok, meg aztán több jut majd lopni is.
Nevessetek csak, aztán nézzetek a naptárra. Jövőre még csak egy vasárnapi március 15, de 2010-ben már hétvégi május 1, október 23, Karácsony, és aztán meg már nem lesz megállás.
Fel sem tűnik majd, amikor először lesz 31 napos az április meg az október!
Talán nem túl merész jóslat kijelenteni, hogy egyszer igenis szükség lesz majd a most megnyílt génbankra. Ha nem egy globális katasztrófa miatt, hát azért, mert egy nap, mikor a génkezeléssel sterilizált növények már kiszorították a hagyományosan szaporodókat, és bezár a bolt, legyen még hova fordulni.
Köszönjük a hozzáértő és józan elemzést, legközelebb talán a közel-keleti helyzettel folytatjuk.Mire számíthat a jövőben a független Koszovó?
Nos, elég csak a térképre néznünk, hogy beláthassuk, önmagában nem sokra.
Mert egy ilyen jellegtelen országot melyik amerikai tábornok lesz képes megkülönböztetni például majd Montenegrótól? Én nem lennék a helyükben, ha valami cirkusz lesz a környéken, aztán össze-vissza bombázzák Koszovót, mert nem bírnak rájönni, melyik állam melyik, amikor Crna-Gorát vagy F.Y.R. Macedoniát keresik.
Mire számíthat a térségben egy ország, aminek nincs sarka vagy csőre vagy legalább egy nyele, mint Ciprusnak? Hát mit tud ez az ország felmutatni, még egy nyelet sem?
A csizmát vagy a nyelesfésűt legalább bárki felismeri a térképen, nem kell félniük, hogy véletlenül odavágja valaki az atomot.
Szóval, Koszovó előtt nem állhat más út hogy karaktert adjanak országuknak, mint egyesülni Albániával, amelyik meg úgy néz ki mint egy kula. Ezt hívja a szakirodalom geopolitikai szükséghelyzetnek.
A vizitdíjautomatákat alakítsuk át sorsjegykiadó automatákká, és vezessük be a Nemzeti Egészségügyi Sorsjátékot!
A siker nem is lehet kérdéses abban az országban, ahol virágozni képes Európa egyik legkisebb nyeremény visszafizetési rátájával működő szerencsejátéka. Még kötelezővé sem kell tenni.
És mit nyerhetnének a szerencsések? Ingyenes kezelés, -kivizsgálás, -kórházbeutaló, -gyógyszercsomag, a lehetőségek határtalanok. Slágernyeremény természetesen a top várólistás helyek kiosztása lehet.
Ugye emlékszünk, a Merkur-listák idején tombolt a gépkocsinyeremény-betétkönyv népszerűsége is.
Aki pedig több sorsjegyet vesz, nagyobb eséllyel nyer. Megvalósul a jogalkotók álma is, hogy többletszolgáltatásért fizetésre szoktassa a betegeket. Ugye, csak össze lehet egyeztetni mindenki örömére a hiánygazdaságra adott kádár-kori válaszokat a liberális egészségpolitikai elvekkel is?
Ne mondhassa már bárki, hogy a blogger csak fikázni tud.
Nagyon helyes, ha egy ország vezetője életvezetési tanácsokat ad. Nyilván ért ehhez is, hiszen mégis csak szerteágazó tudásának köszönheti a magas posztot. Mikor Szaddám elmélkedéseit hallottam a tisztálkodás helyes irányelveiről, akkor is arra gondoltam, hát csak nem véletlenül lett országvezető.
Természetesen meg sem fordul a fejemben a gondolat, hogy bármiféle hátsó szándék vezetné a miniszterelnököt, hogy esetleg ismét csak meglovagolná a bulvár éppen aktuális hullámát.
A recept mindenesetre meglepően eredeti és egyszerű. Kevesebbet enni és többet mozogni. Nem is olyan bonyolult, ugye…
Csak arra szeretném kérni, Minisztrelnökúr, mindannyiunk érdekében, ha nem látja át a komolyabb összefüggéseket, akkor óvatosabban bánjon a blogtémáival!
Mert a pénzpiaci elemzők holisztikus szemlélettel tekintenek a világra. És egy ilyen napon:
- Kiderül, a kövér emberek olcsóbbak az államnak.
- A magyar miniszterelnök fogyásra buzdít.
=> Esik a forint.
...mint az egyszeregy.
Indexes újságírók, szevasztok! Húzzátok le magatokat szépen sorban!
És pláne a többi újság!
Mondjuk, ez a kis eldugott cikk is valami, köszönjük.
Tudom, hogy nem a legelegánsabb, de végtére is kocsmában lennénk, meg hát Gál J. Zoltán családi okokra hivatkozó lemondása mégis olyan magas labda, amit nem lehet elégszer és elég keményen lecsapni:
Szóval, a politikai karrierjének mi is volt az oka?
És ez felvet egy hazánkban sajnos nem túl abszurd kérdést. A kinevezéseket miért nem indokolják meg? A leváltásokat, lemondásokat meg szokták. Úgy, ahogy. Corry kommentjére reagálva, igen ez is a Kor egyik öröksége: Egészségügyi okok miatt; új tisztségére való hivatkozással; nyugdíjazását kérte; érdemei elismerése mellett… Mintha rosszul még senki nem végezte volna a dolgát.
Be kéne tehát vezetni (legalább a független sajtóban), a hasonló terminusokat kinevezések esetére is: Korábbi jó munkájára való tekintettel (ne legyünk igazságtalanok, ilyen is van); korábbi rossz munkájára, de diszkréciójára való tekintettel; mert X. kártyapartnere; mert Y. szomszédja; vagy mint megesik, családi okok miatt.
Kevés olyan terület van még ebben az országban, ahol olyan szépen virágozna a késő Kádár-kor szelleme, mint a magyar foci. A régi futball-nómenklatúra olyan idilli módon él tovább, hogy talán megannyi Szili Katalin sem kell hozzá, hogy felnyissa még mindig egy új aranycsapatról álmodó szemeinket.
A helyzet a cucializmus hanyatló napjaiban volt hasonló. Kezdett beszivárogni valamiféle üzleti szellem, meg a nyugat üdítően modern hangulata. Nem dőlt el már minden pártbizottsági üléseken, nem úgy történtek a dolgok mint régen, de még nem is úgy, ahogyan a példának tekintett Lajtán-túli vidékeken.
A tervgazdasági alkukon edződött vezetőket nem tette menedzserré a nyugati autó és a drágább öltöny, és nem csak a fehér zokni meg a makkoscipő miatt. (De a megfelelő kapcsolatrendszer azért éppen elég lehetett.)
Ha valaki szeretné megismerni, milyen volt a levegő a 80-as évek végének magyar gazdaságában, szippantson csak bele egy jó mélyet a mai magyar foci légkörébe.
Van valami végzetszerű abban, hogy amihez állami- vagy sportvezetőinknek köze lesz, az sok jóra nem számíthat. Most éppen az történt, pár nappal azután, hogy bejelentették, jó eséllyel a következő években Budapestről indulna a Dakar-rali, már le is fújták az idei versenyt.
Azon el lehet vitatkozni, hogy megéri-e ez az országnak, vajon hány külföldi turista töltené az újévet valamelyik Veszprém környéki lőtéren a verseny prológja miatt. De kell az országimázs, ezt fogadjuk el, valószínűleg csak jól járnánk a dologgal.
Az viszont már a nemzeti átok része kell legyen, hogy a Dakar-ralihoz is Szilvásy György szellemét sikerült először apportálnunk. A dolog persze csöppet sem vicces, Mauritániában valódi emberek haltak meg valódi terrortámadásban.
Távol álljon tőlünk – tőlem meg aztán főleg – hogy bulvárt reklámozzunk, azon egyszerű okból, hogy Magyarországon nincs bulvár. Ahhoz ugyanis egyrészt sztárok kellenének, másrészt tapló média. Ehhez képest nálunk menedzserek vannak, akik felépítenek nekünk egy műanyagvilágot, ezekből pillanatképeket, és iskolázatlanok számára is tökéletesen emészthető üzeneteket raknak össze, majd az egészet bulvárszerű újságokban közöltetik le.
Alapvetően megfigyelhető, hogy ha valaki kiáll a hamis díszletek közé, ráadásul feltűnően nem vesz arról tudomást, hogy trendjei, botrányai (azaz az adott díszlet) nyugaton már régóta lejártak, akkor annak előbb-utóbb úgyis leszopja valaki a leszopandóját. Ezért lehet botrány 2007-ben, hogy Kelemen Anna kokainozik (vagy nem), miközben a kokain már 97-ben is csak a vadkeleten volt divat. A bulvárújságírás megteremtésére egyedül talán a Subbacultcha próbált halovány kísérletet tenni, abba is maradt az egész. Az ő hagyományainak egy részét kólával-jéggel alaposan felöntve, felhígítva tálalja az indexes kör Velvetestől, Subbástól.
Amellett, hogy a költségvetésben kiesést okoz (ami más, a gazdaságot kevésbé károsító terhek csökkentésével megoldható), gyakori érv az élőmunka terheinek csökkentéssel szemben, hogy ha keletkeznek is ilyen módon munkahelyek, azok úgyis csak addig maradnak életképesek, amíg a bérszínvonal nem nő – hiszen az a 8-10 százalék különbség csak a munkaerő költségére érzékeny foglalkozásoknál számottevő.
Pedig dehogy!
